nanena

Az ego az igazságnak a vélemény által módosított változatában él

nanena

kép címe

Linkblog

Iratkozz fel nanena feedjére

Microblogom

Látogatók

Friss topikok

  • zhal: Nem vagy egyedül... :) Nem erőszakosságból, csak ugye mindenkinek bejön valami, nekem ez: michae... (2010.01.18. 12:05) Nyomot hagyni
  • micupeace (törölt): szia:)most találtam rá a blogodra, beleolvasgattam, és sokszor szinte mintha a saját gondolataimat... (2009.07.19. 18:16) Kedves Papírkönyv (technológiai szakítólevél)
  • Évikati: Igazat adok neked, de én egy kicsit derűlátóbb vagyok. Azt gondolom, hogy már nem kell sokáig várn... (2009.05.31. 20:24) Elégedetlenség
  • huhaha: Mimickét imádjuk!!! (2009.05.13. 08:25) Mi az ember?
  • huhaha: Azt hiszem, sokan vagyunk így, hogy napról napra egyre több mindent veszítünk el... (2009.05.13. 08:23) Lebegés

nanena a Propelleren

  • Hibás feed URL.

A fogyasztás mindenhatósága

2009.03.29. 13:37 :: nanena

Sokszor hallottuk azt a megfogalmazást, hogy fogyasztói társadalomban élünk. De mióta beszélhetünk erről a helyzetről és mit is jelent? Az 1920-as években érte el az ipari termelés azt a csúcsot, amikor a termelés meghaladta az igényeket. Két választás előtt állt a világ. Visszafogja a termelést a munkaidő csökkentésével vagy növeli azt. Az országok, a gazdaság vezetői az utóbbit választották. Óriási mennyiségben lökték piacra az új termékeket, miközben különféle marketing eszközökkel segítették elő a fogyasztás növekedését. A termékekhez való szabad hozzáférést a demokrácia szinonímájaként megfogalmazva lecsillapították a munkásosztály nyugtalanságát. A megnövekedett munkaidő és termelékenység, a technológia fejlődése olcsóbbá tette az árukat, megkönnyítve azok megvásárlását. A reklámokat használták fel arra, hogy olyan termékeket is megvásároljunk, amikre semmi szükségünk, csak státusszimbólumok. S az emberek dolgozóvá és fogyasztóvá váltak a munka és a költés világában. Gyakorlatilag eladtuk a lelkünket az ördögnek. Ahelyett, hogy a szabadidő növelésével javítottuk volna életminőségünket, a fogyasztást és a munkát tettük meg istenünké. A Föld ásványi és energiaforrásai azonban végesek, ennek a társadalomnak előbb-utóbb vége lesz, és a kényszerűség fogja kikényszeríteni azt a döntést, amit nekük kellett volna évtizedekkel ezelőtt, csökkenteni a termelést a fogyasztás visszafogásával.

 

Szólj hozzá!

Paraziták

2009.03.27. 17:28 :: nanena

Egyre nyilvánvalóbb, hogy nagyon gyenge szellemi teljesítménnyel rendelkező emberek vannak az mszp-ben. Hiszen hagyták magukat az orruknál fogva vezetni a Gyurcsány-Kiss-Lendvai hármasfogat által. Amelyhez csatlakozott Veres is, csak hogy szinten tartsa a színvonalat. Nem lehet megérteni, hogy ebből a helyzetből csak az előrehozott választás lehet a megoldás? Minket teljesen hidegen hagy, hogy Kiss és Veres miniszter szeretne maradni. Persze most jön Veres is azzal, hogy ő eddig is tudta, mit kellene csinálni, csak megalkudott a realitásokkal és jó politikusként végrehajtotta a párton belüli többség akaratát. Mi naívak meg azt hittük, a pénzügyminiszternek az országért kellene dolgozni, nem a szocialista pártért. S ha csak egyszerű végrehajtónak gondolta magát, akkor miért nem egy kisvállalatnál könyvelő? Ott kell csak egyszerűen végrehajtani az utasításokat és lekönyvelni a számlákat. Egy minisztertől kicsit többet várnánk. Mondjuk azt, hogy ha tudja, mit kell csinálni, azt végre is hajtsa. De Veres is csak most okos, amikor félti a székét, az audit. Most mondja csak, hogy ő tudja, mik a szükséges intézkedések és azokat végre is tudja hajtani. Nincs az országban egy teremtett lélek, aki hinne neki. Csak rá kell nézni, s le tudjuk vonni a következtetéseket szellemi kapacitását illetően. S akkor most még csak egy emberről beszéltünk, de az igazi mélység Lendvai 'botox' Ildikó. A remény egyre nagyobb, hogy megszabadulunk tőlük, de olyanok mint a paraziták. Belénk mélyesztették a fogukat, s minden vért ki akarnak szívni belőlünk. 

Szólj hozzá!

Meddig lehet növekedni?

2009.03.26. 15:13 :: nanena

Túl sokat költünk és fogyasztunk? Vagy túl keveset? Ez a két alapvetően különböző vélemény harcol ma egymással a világban. A két nézet képviselői egymással vitatkoznak és alapvetően egymással ellenkező megoldásokat kínálnak és alkalmaznak a válság leküzdésére, ill. enyhítésére. De mindenki Amerikára figyel, ők mit tesznek, s az ő megoldásaikat próbálják másolni. A hivatalos álláspont, hogy a válság előtti termelést és fogyasztást kell visszaállítani, s az ehhez szükséges forrásokat biztosítják az országok a bankrendszerbe szivattyúzott pénzekkel. Ezzel az a szándékuk, hogy növeljék a gazdaság kibocsátását, és munkahelyeket termtsenek. Így arra ösztönöznek bennünket, hogy többet fogyasszunk. Vagyis folytatódik az a folyamat, amely ehhez a válsághoz vezetett. Így egy átmeneti konjunktúra után újabb recesszió fog bekövetkezni. S ez a le-fel mozgás fog folytatódni addig, amíg a világ rá nem jön, hogy túl sokat fogyasztunk, s a termelést és a népességet ennek megfelelően kell beállítani. Ezt elsőnek az USA-ban kell felismerni, hiszen ők a legnagyobb termelők és fogyasztók. A politikai és gazdasági rendszer azonban ott sem alkalmas ennek megoldására. Mindig csak az éppen felmerülő válságokra válaszolnak, s ezzel éppen a jövőt veszélyeztetik. Ha leáll a hitelezés, akkor pénzt öntenek a bankokba, ha csökken az autógyártás, akkor támogatásokkal több gépjármű gyártására ösztönzik őket, ha növekszik a munkanélküliség, akkor munkahelyeket teremtenek, s ezzel növelik a gazdaságot és a fogyasztást. De meddig lehet növekedni?

1 komment

Cirkuszt a népnek

2009.03.25. 19:17 :: nanena

Ez az ország egy dologban hasonlít az ókori Rómához. Cirkusz és kenyér kell a népnek. Ha kenyérből éppen kevesebb van, akkor cirkuszból kapunk többet. Mindig elénk vetnek különböző ügyeket, álbotrányokat, tematizálják a közbeszédet, és ezzel elterelik figyelmünket az igazi problémákról. Egyik héten csak a cigányokról vitázunk, utána Bokros és Dávid Ibolya töltik ki a híreket, majd Gyurcsánnyal vagy Orbánnal foglalkozunk, most meg találgathatjuk, ki lesz a miniszterelnök. Miközben a baj ennél sokkal nagyobb. A rendszer alapjaiban rohadt. Magyarországon semmi sem működik. Most azt mondják, csak a válsággal kell foglalkozni, annak hatásait csökkenteni. Ezért azt mondják nekünk, ide egy gazdasági szakember kell, aki rendbe teszi az ország pénzügyeit. Mondjuk erre sem lenne ideje 1 év alatt. De nem elég a rendszer egy elemét rendbe tenni. Az országot kellene újjáépíteni az alapoktól. Hiszen valamit nagyon elrontottak és elrontottunk, ha ennyire rossz minden. Mert nem működik a kormány, a bankrendszer, az igazságszolgáltatás, a tömegközlekedés, az ipar, a mezőgazdaság, a támogatási és szociális rendszer, az oktatás, a főváros, az önkormányzatok, a pártrendszer, a parlament, a köztársasági elnök, az egészségügy, az adórendszer, a nyugdíjbiztosítás. Aki pozícióba kerül, csak a saját érdekét nézi, tartja a markát vagy elsikkasztja a közpénzt. Legyen az erőmű vezérigazgató, BKV vezér, polgármester, képviselő vagy pénzügyminiszter. S ezt a cirkuszt egy év alatt működő állammá átalakítani nem lehet, még akkor sem, ha a kormányfő megkapja a támogatást. De tudjuk, hogy a Parlamentben is mindenkinek az az érdeke, hogy ő még egy évig a helyén maradhasson, s a zsebe teljen még egy kicsit. Ennek rendelik alá támogatásukat, vagy szavaznak bármi ellen. Csak az segíthetne rajtunk, ha azonnal új választásokat tartanának és egy új kormány biztos parlamenti többséggel a háta mögött kezdene teljes átalakításba. Persze garancia nincs arra, hogy jobb lesz. Az is lehet, hogy tovább száguldanánk a szakadékba. De a jelenlegi semmittevéssel biztos az utunk oda. Legalább az esélyét meg kellene adni a változásnak. Ha egyáltalán találunk olyat, aki valóban tenni akar. S nem csak öncélúan a hatalmat akarja.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország cirkusz

Újra emelkedik az olajár

2009.03.24. 09:56 :: nanena

Az olajár újra emelkedőben van, ahogy a mellékelt grafikonon is láthatjuk. Ha a teljes görbét nézzük, akkor az 50 dolláros ár nem tünik olyan rossznak. Különösen akkor, ha a múlt évi 147 dolláros csúccsal hasonlítjuk össze. De amennyiben a múlt havi adatokat nézzük, amikor stabilan 30 és 40 dollár között tartózkodott az ár, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ahhoz képest az emelkedés már megközelíti az 50%-ot. Látszatra ez az adat a gazdaság válságát jelzi. Pedig éppen az ellenkezője lehet igaz. Ez a jele annak, hogy a részvénypiac elérte a mélypontot, és kezd magához térni a gazdaság. Persze ez jelenleg elsősorban csak az USA-ra érvényes, s hatásai csak később terjednek át a világ többi részére. De minek a hatása lehet, hogy kezdenek kilábalni a válságból? Ez valószínüleg az Obama adminisztráció gazdaságélénkítő intézkedéseinek a hatása. A pénzáramlás mesterséges növelése úgy látszik elérte hatását, csökken a munkanélküliség növekedése, és a gazdaság lassan kezd magához térni. S ez azt eredményezi, hogy az olaj iránti kereslet is növekszik. 

Ha az elmúlt néhány hónapot vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az USA GDP-je 8%-kal esett. Ezzel párhuzamosan a napi olajfogyasztás is lecsökkent 21 millió barrelről 19 millióra. Ez a visszaeső ipari termelés eredménye. Mindenki megpróbálta visszafogni a kiadásait, kevesebben utaztak, csökkentették a termelést, kevesebb terméket szállítottak. 

Az amerikai gazdaság magához térését üdvözölhetjük, azonban ez felvet egy újabb problémát. Az USA olajfogyasztása 2 millió barrellel csökkent, a világ teljes olajfelhasználása azonban csak 1 millióval. Ez azért fordulhatott elő, mert Kína kihasználta az alacsony árat és felhasználását közel 1 millió barrellel növelte. Ez érzékelhetően annak a jele, hogy Kína megpróbálja túlnőni az USA gazdaságát. Ha ez a tendencia folytatódik, és az USA gazdasága visszaemelkedik a 2008-as szintre, akkor a világ olajfogyasztása meghaladhatja a tavalyi év közepén tapasztalható szintet. Jelenleg az országok és a termelők magas készlettel rendelkeznek, amelyek pár hónapig ellensúlyozhatják a fogyasztás növekedését. De hosszab távon ez már nem lehetséges. Az olajvállalatok az alacsony árra reagálva lassították vagy le is állítottak kutatási és fejlesztési projektjeiket. Ez azt eredményezheti, hogy az olajkitermelés növelése valószínüleg nem tudja majd követni a kereslet emelkedését a következő 2-3 évben. Ennek tükrében a következőket jelezhetjük előre:

  1. A gazdaság növekedése növelni fogja az olaj iránti keresletet
  2. A növekvő keresletet a tartalékok csak egy ideig képesek ellensúlyozni
  3. Az olajár 2-3 éven belül 200 dollárra emelkedhet
  4. A magas olajár egy újabb gazdasági válságot fog eredményezni

Remélhetőleg nem ez a forgatókönyv fog bekövetkezni, mert ebben az esetben folyamatos recesszió-konjunktúra fogja váltani egymást. De Magyarországon ez másként fog jelenkezni. Nem tudunk rugalmasan alkalmazkodni a világgazdaság változásaihoz. Így a konjunktúrát csak késve tudnánk követni, a világ azonban akkor már újra recesszióban lehet. Vagyis a világgazdaság állandó hintázása nálunk állandó hanyatlást okozhat.

Szólj hozzá!

Címkék: economy growth oil price

John Grisham: The Associate

2009.03.23. 13:49 :: nanena

 A jó könyvnek nem kell szükségszerűen minden kérdésre választ adnia, amely felvetődik bennünk az olvasás során. De ad számunkra bizonyos lezárást és nem azt érezteti velünk, hogy a kiadó ott állt korbáccsal a szerző háta mögött az órájára mutogatva, mert lejárt az írásra adott határidő, és sürgeti, hogy fejezze már be a kéziratot.

Grisham az első 270-300 oldalban felépíti a cselekményt és a karaktereket. Mondhatjuk úgy, hogy mesterien, bár hasonló elemeket használ, mint előző könyveiben. Ezek közül is legjobban "A cég" című könyvéhez hasonlíthatjuk. Ez már nem is csak hasonlóság, hanem teljes egyezés. A fő karakter ugyanúgy frissen végzett jogász, aki egy jónevű, ügyvédeket foglalkoztató cégnél kezdi hivatását. Egy bizonyos csapdahelyzetbe kerül, s ebből keresi és látszólag találja meg a kiutat. A különbség mégis abban van, hogy "A cég"-ben van befejezése a könynek, a rosszak elnyerik méltó jutalmukat, a főhős pedig egy új életet kezdhet. Ez egy bizonyos katarzisélménnyel ajándékoz meg bennünket, s az utolsó betűig izgalmassá és letehetetlenné teszik a regényt. Ezt a "The Associate"-ben hiába keressük. Az utolsó fejezetben lelassul a cselekmény és hirtelen, magyarázat nélkül befejeződik. Amit nem értünk, hiszen nem ezt vártuk Grisham-től. S azért is érthetetlen, hiszen csak egy pár oldalt kellett volna még írnia, s izgalmas lezárásra is lett volna pár ötletünk. De így csonkán ez a könyv egyszerűen nem kiadásra méltó. Hogy mégis megjelenhetett és bestseller lett, arról a szerző előzetesen írt művei tehetnek. Elhittük, hogy egy jó író kezei alól csak mesterművek kerülhetnek ki. Ebben az esetben tévedtünk.

Szólj hozzá!

Címkék: grisham associate

Valóban 15601 nap múlva fogy el az olaj?

2009.03.19. 09:05 :: nanena

"Döbbenet! Még 15601 nap és elfogy az olaj" címmel jelent meg ma reggel a pénzcentrum.hu-n egy elemző cikk Bajusz Péter aláírásával. A szerző elvégzett egy egyszerű osztást, s az eredményt tényként tette közzé. Miközben annak semmi köze a valósághoz. Azt gondolta, hogy ez ilyen egyszerű? Kinézek valahonnan két adatot és abból kanyarítok egy cikket? Úgy hogy értenem sem kell hozzá, s nem is kell magam megerőltetni? Mert nézzük mit is csinált!  A wordometers.info-n talált két adatot, a jelenleg ismert készleteket és a napjainkban mért fogyasztást. Ott volt előtte két szám. Gondolkodott, mit is lehetne ebből kihozni? Összeadni, kivonni, összeszorozni nincs értelme. Na akkor osszuk el egymással! S így kapott egy eredményt, amit rögtön közzé is tett, mint a saját agyszüleményét. De érvényes lehet-e ez az adat?

 

 

 

 

 

 

Komolyan azt képzelte, hogy a mai naptól kezdve ugyanabból a készletből minden nap ugyanazt a mennyiséget vesszük ki, s az pontosan 15601 nap múlva fogy el? Az ilyen szakértő azt gondolja, hogy a föld mélyén van egy nagy olajoshordó, amelyből mindennap kiszívunk egy kicsit, majd egy nap belenézünk, s látjuk, már nincs semmi az alján. De miért is téves ez a felfogás, miért jutott téves következtetésre a szerző?

  1. A teljes ásványvagyon nem állandó. A kutatások újabb és újabb eddig ismeretlen olajmezőket fedeznek fel. Továbbá az ipari készletek csak a jelenlegi technológiákkal kitermelhető mennyiséget jelzik. Ez a teljes készlet 30-40%-a. A technológia fejlődésével ez az arány 50-60%-ra emelkedhet, amely a készleteket kb 50-60%-kal növelheti.
  2. A felhasználás üteme nem állandó. Ez függ a kereslettől és a kínálattól is. Jelenleg a kereslet alacsony. Az ipari termelés növekedésével azonban emelkedni fog egy újabb válság bekövetkezéséig. Vagyis a felhasználás is ciklikus, előrejelezni lehet, de az sosem lehet pontos. Hiszen befolyásolhatja új technológiák megjelenése, háború, gazdasági ciklikusság, mező kimerülések, stb.

Persze kijelenthetjük, hogy nagy valószínüséggel még ebben az évszázadban elfogy a kitermelhető olaj. Azonban nagy magabiztossággal kell annak a szakértőnek rendelkeznie, aki ezt akár csak évtizedes biztonsággal is előre tudja prognosztizálni. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell arra az időpontra készülnünk. Lehet, hogy már most elkéstünk.

 

 

2 komment

Új célt találni az életben

2009.03.18. 09:11 :: nanena

Cél, cél, cél! Mindig kell találnunk valami megvalósítandót, amiért érdemes dolgoznunk, élni. Fiatal korban ez egyszerű. Megtalálni a szerelmet. Házasság, gyerek, család, karrier. A szerelmet megtaláltuk a házassággal együtt, majd elveszítettük, s újra megtaláltuk. Ugyanez a történet a családdal is. A karriert megvalósítottuk vagy már nem is érdekel bennünket annyira. S ezek után itt állunk újra a kérdéssel, mit is kezdjünk az életünkkel. Nem találunk semmi olyan célt, amiért érdemes lenne élni. Pedig erre szükségünk van, mert csak így érezzük igazán azt, hogy élünk, különben csak létezünk. De mit találjunk ki? Jön majd csak úgy magától, vagy nekünk kell megkeresni? Egyéni jóllétemet szolgálja vagy a közösségét? Hiszen egy ilyen cél lehetne az emberiség szolgálata is. Szerintem nem ilyen elvont dolgot kell találni. Elsősorban és elsődlegesen magunkon kell segíteni. De már nem elégít ki se vagyon, se hírnév. Eddig sem tartottuk fontosnak, ezután is tudunk élni nélküle. Gyerekünkben azt hittük, megtaláltuk életünk értelmét, azután esetleg kiderülhet, hogy ez csak illúzió volt. Házassággal együtt elvesztettük őt is, a szeretetét is. S ez sodorja kétségbeesésbe az embert. Ha szeretetet adunk, azt hisszük szeretetet kapunk vissza. Azonban legtöbbször mégsem így alakul.  De mégis megpróbáljuk újra, azt remélve, hogy ezúttal nem csalódás lesz a vége. Mert élnünk kell. A céltalanság és a szeretetnélküliség az élet vége. És mi nem akarjuk, hogy vége legyen. A cél elérése valamilyen hiánynak a kitöltése. Ha úgy érezzük, valamit nem értünk el az életben, nem valósítottunk meg, akkor sosem késő, hogy megtegyük. 

Szólj hozzá!

Címkék: élet értelme élet célja

Szakértő és az olajár

2009.03.17. 17:16 :: nanena

Ma reggel a portfolio.hu egyik szakíróját hallgattam a rádóban, az olajárról beszélt. Szeretem, amikor az ún. szakértők megnyilvánulnak és olyanokat mondanak, amihez nem kell sok ész. Mint pl. 

1.    Ha csökken a kereslet, akkor az ár is.
2.    Az ipari termelés visszaesésének eredményeként csökken az olaj iránti kereslet.
3.    Az alacsony olajár miatt le kell állítani a költséges fejlesztéseket.
4.    A fejlesztések hiánya később visszahathat a kitermelés mennyiségére.
5.    Mikor beindul majd a világgazdaság, emelkedni fog az olajigény.
6.    Ha megnövekszik az olajigény, emelkedni fog az ár.
7.    Ha emelkedik az ár és a kereslet, növelni fogják a kitermelést.

Sok-sok ilyen okosságot mondott tizenöt percen keresztül, de semmi konkrétumot nem hallottam. Vagyis azt mégis, hogy az utóbbi két hétben egy gyengén emelkedő tendencia figyelhető meg az olajárban. Azaz egy szakértőnek nincs más dolga, mint bemagolni pár egyértelmű összefüggést, és ezt ismételgetni naponta honlapon, rádióban, tévében. Persze még hozzátehetnek olyan mondatokat is, hogy ha az OPEC csökkenti a kvótát, akkor emelkedhet az olajár, de ha változatlanul hagyják, akkor valószínüleg stagnál vagy csökken. Vagyis biztosra megy az előrejelzésben, rajta aztán nem kérhet utólag számon senki semmit. A következő taktikájuk pedig az, hogy amikor az ár éppen lent van, akkor a következő időszakra alacsony olajárat, ha pedig éppen emelkedőben van, akkor egy magasabb értéket prognosztizálnak. Ha meg éppen nem ez a forgatókönyv következik be, akkor mindig találnak valami előre nem látható okot, ami befolyásolta az árat. 
 
Vagyis kimondhatjuk, kerüljük az olyan szakértőket, akik semmit sem mondanak, de azt sokszor és hangsúlyozva. 

 

 

Szólj hozzá!

Kedvencem a Smooth Jazz

2009.03.17. 14:34 :: nanena

Vezetés közben szoktam zenét hallgatni vagy otthon kikapcsolódásként. Az ember életének különböző szakaszaiban más és más stílus a kedvence. Fiatalként a hangos zenét kedveltem, persze akkor még behatárolta az érdeklődést, hogy mely előadók bakelit lemezeit lehetett megkapni. Emlékszem nagyon sokáig 190 forint volt egy album, ami megjelent, azt mind megvettem. Gyűltek is a Deep Purple, Led Zeppelin, Rainbow, Pink Floyd, ELP, Uriah Heep, Jethro Tull zenék. Azután innen hosszú ív vezetett a mai kedvenc stílusomhoz, a smooth jazz-hez. Legtöbbször az autóban vagy munka után háttérzajként hallgatok zenét. Legelőször váltogattam a rádiócsatornákat, s általában annál ragadtam le, amely a legnyugugisabb zenét adta. S így kialakult egy ún. playlist-em, amelyen azok a számok voltak, amelyeket a legtöbbször hallgattam. Jobban utánanézve kiderült, hogy mindegyik dal a smooth jazz stílusában szól. Ezután már direkt ilyen zenékre kerestem rá letöltéskor, vagy amikor a last.fm-en barangolok. S hogy mik a kedvenceim?

1. Get/Gilberto/Gilberto: The Girl From Ipanema

 

2. Mezzoforte: Garden Party 

 

3. Fourplay: Rollin' 

 

4. Peter White: Caravan Of Dreams 

 

5. Chris Botti: The Look Of Love 

 

6. Sade: Smooth Operator 

 

7. Dave Stewart and Candy Dulfer: Lily Was Here 

 

8. US3: Cantaloop 

Szólj hozzá!

A randalírozók nem mi vagyunk

2009.03.16. 11:03 :: nanena

Veszélyes ma ellenzékinek lenni? Veszélyes egyet nem érteni Gyurcsányékkal? Hiszek benne, hogy nem, mert az országban él még a demokrácia. Ünnepelhetek az utcán március 15-én, meghallgathatom Rogán Antal, Orbán Viktor beszédét és ezért nem támadnak rám lovasrendőrök, nem tartóztatnak le, nem fújnak szembe könnygázspray-vel, nem vagyok áldozata önkénynek. Mert azon az ünneplésen veszek részt, ahol a söpredék nem jelenik meg, ahol olyan emberek, polgárok vesznek részt mint én. S amikor egy helyszínen meglátom a fekete bomberdzsekis, kopaszra nyírt alakokat és az álmagyarkodó randalírozókat, elkerülöm őket. Mert ilyen emberekkel nem akarok keveredni, az ő Magyarországuk nem az enyém. Jobban tartok attól, hogy ők jutnak hatalomra az országban, mint Gyurcsányéktól.

Nem szeretem ezt a réteget. Agyatlan, elkorcsosult embereknek tartom őket. Csak meg kell nézni a róluk készült fényképeket, az ürességet látni rajtuk. Az az ország egyik tragédiája, hogy az ő számuk növekszik. Ha hozzádjuk azt a réteget, amelyet kultúrálatlanságuk tart távol a munka és az emberek világától, akkor nem sok optimizmusra van reményünk. Nincs más lehetőségünk, csak elkerülni őket, megteremteni a magunk világát, amelyen ők kívül vannak. S el kell érnünk, hogy a hangzavarban megszólalhasson, erőre kaphasson a megalapozott tudás, a racionálisan gondolkodó ember hangja. Mert tévedés azt hinni, hogy az utcákon hangoskodók bármiben is segíthetnék az országot. Ők csak a bohócok, akikre a hatalom joggal mutogathat azt bizonygatva, hogy csak ez a hangoskodó söpredék tüntet ellenük. S ezért könnyű úgy tenniük, mintha az ő fülükig nem jutna el az igazi elégedetlenkedők hangja, akik valóban érzik és tudják, hogy mi a rossz ebben az országban, s akik képesek és tudnának is ezen változtatni.

5 komment

Március 15. a délelőtt még csendes

2009.03.15. 13:32 :: nanena

Március 15. ünnep. Reggel csendes a város. A Roosevelt téren gyerekes családok figyelik a lovas huszárokat, német turisták csákóval a fejükön fényképeszkednek. Az V. kerületi ünnepségre sietünk. Minden nyugodt, méltóságteljes ünnepség zajlik. Rogán Antal polgármester mond beszédet, csak pár méter választja el a hallgatóságtól. Az 1848-as eseményekről emlékezik meg, nem lázít, nem emeli fel a hangját. A hallgatóság is csendben hallgatja szavait, Steiner Pál és Kerényi Imre is soraikban, igaz utóbbi teljesen elkülönül a tömegtől. A beszéd után Rogán az ünneplők közé vegyül, nincs félelem, nincs rettegés és nincs harag, nincs düh, nincs kordon. Ő is egy ember a tömegben.

Elindulunk a Nemzeti Múzeum felé, már furcsa figurák jönnek velünk szemben kezükben Árpád sávos lobogóval. Bekanyarodunk az Astoriánál, sodródunk a tömeggel a Március 15. tér felé, ahol majd Demszky tart beszédet. Itt már normális öltözetű családok, fiatalok keverednek fekete bomberdzsekis és rossz öltözetű alvilági figurákkal. Egyre rosszabb érzéssel közeledünk a tér felé, elkezd szemerkélni az eső, az ég sötét. Növekszik a tömeg, csak kordonon keresztül lehetne bejutni. Meg sem kíséreljük.

Úgy döntünk, inkább hazafelé vesszük az irányt. Érezzük, ami délután és este történik, az már nem a mi ünnepünk. Egyre jobban átveszik majd az uralmat a randalírozók, de a rendőrségi felvonulás olyan nagy mértékű, hogy ha összeütközés lesz köztük, a csőcseléket simán elsodorják. Ennek örülnünk kellene, mégis rossz érzésünk van.

Rossz az a rendszer, amelyben agynélküli randalírozók törhetnek, zúzhatnak, s rendőrségre van szükség ahhoz, hogy elhallgattassák a kormányt ellenző hangokat. A hatalom nem tudja, érzi, hogy ezt csak ideig-óráig lehet. Mert a tiltakozók viselkedésükkel devalválják elégedetlenségünket. De előbb-utóbb távozniuk kell, hogy átadják helyüket egy új hatalomnak. 

Szólj hozzá!

Címkék: rendőrség árpád március rogán lobogó délelőtt 15. sávos

Kié az utca március 15-én?

2009.03.14. 07:05 :: nanena

Holnap március 15. De már régen nem tudunk örülni ennek az ünnepnek. Általános iskolában, gimnáziumban izgatottan készülődtünk erre a napra, faliújságot készítettünk, verseket tanultunk, ünnepségre, előadásra készültünk. Mindent tudtunk az 1848-as eseményekről, szinte élő emlék volt számunkra az a több mint egy évszázaddal azelőtti nap. Elmúlt a gyerekkor, jöttek az egyetemi évek. S az ifjúsági napok. Már érezni lehetett a nap erejét, programokra, koncertekre jártunk. Átalakult az ünnep, már nemcsak azt a dicső napot köszöntöttük, hanem a tavaszt, az ifjúságunkat. Azután az egyetemi évek végén jött a rendszerváltozás, amikor minden napot egy új forradalomnak éltünk meg. Orbán Viktor beszédét hallgattuk Nagy Imre temetésén, reményekkel teli vettünk részt az első országgyűlési választáson. S ezután mintha minden elromlott volna. Kezdtük nem magunkénak érezni ezt a napot. Kezdetben az aktuális hatalom sajátította ki magának, majd a Fidesz és Orbán Viktor. Más nem ünnepelhetett, csak ők és híveik. Kötelező volt a kokárda, amely nem a szabadságharcra emlékeztetett többé, hanem a hozzájuk való tartozásra. Aki nem viselte, az gyanús volt. Ez az időszak is elmúlt, de javulást nem hoztak a következő évek. Ez lett a kormány elleni tiltakozás napja. De nem a csendes, méltóságteljes felvonulásoké, hanem a csőcselék megjelenése és randalírozása az utcákon. 1848-ra már mindenki csak szólamokban emlékezett, miközben mindegyik tábor meggyalázta ezt a napot. Akik még emlékeznek arra, mit is jelent a magyarok számára ez az ünnep, azok ezen a napon elhagyják a várost vagy bezárkóznak otthonaikba és rettegnek, hogy ne gyújtsák fel az autójukat, ne verjék szét az utcát. De ez csak hiábavaló reménykedés. Már nem tisztelik ezt a napot, az utcán a rendőrökkel csatázó csőcseléknek már semmit nem jelent Petőfi, Vasvári, Táncsics. Az ő hősük Vona, Budaházy, Toroczkai, Morvai, a Jobbik, a Magyar Gárda. Hova jutottunk?!

2 komment · 2 trackback

Címkék: magyar fidesz ünnep petőfi jobbik március gárda kokárda 15.

Születésnap egyedül

2009.03.13. 19:00 :: nanena

Ma van kislányom születésnapja. S ez az én hétvégém, amikor vele lehetnék . Mégsincs itt velem. SMS-ben jött az üzenet, hogy beteg. Anyja telefonja kikapcsolva, nem tudom felköszönteni. Itt ülök a tortával, az ajándák Barbie-val. Nincs aki elfújja a gyertyát, aki azt mondja, 'apa, szeretlek'. Nem marad más számomra, csak az emlékek. És a szomorúság, ez a szorítás a szívemben. Teljes szívemből szeretem, mégis egyre jobban eltávolodunk egymástól. Nem szeretem ezt az érzést. Szükségem van arra, hogy szerethessek és szeressenek. Hallani szeretném a kacagását, látni az öröm könnyeit a szemében. De most olyan távolinak érzem. Lehet úgy élni, hogy nincs mellettem? Érdemes egyáltalán?

Szólj hozzá!

Védjük ki az árfolyamváltozások hatását megtakarításainkra!

2009.03.13. 08:55 :: nanena

Hogyan védhetjük ki a forint árfolyamának változásait saját háztartásunkban? Biztos vannak okos gazdasági szakemberek, akiknek ez a kérdés nem okoz gondot. De a bérből és fizetésből élő embereknek, akik esetleg valamennyit meg tudnak takarítani minden hónapban, nekik nagy fejtörést okoz. Legjobb lenne, ha mindannyian már euróban kapnánk a fizetésünket, mert az látszólag nagyobb biztonságban van a negatív irányú világgazdasági változásokkal szemben. De még jó ideig forintban utalja át a munkáltatónk a bérünket hónap elején. S bár az infláció egyelőre alacsony, mégis úgy érezzük, pénzünk egyre kevesebbet ér, hiszen nemzeti valutánk árfolyama folyamatosan csökken a dollárhoz, az euróhoz, a svájci frankhoz képest. Igaz, amennyiben berakjuk a bankba, most akár 10-13%-os kamatot is kaphatunk rá. Mindeközben fél év alatt az euró árfolyama 25-30, a dolláré 40-50%-kal emelkedett. Mit tehetünk ennek kivédésére? Váltsuk át megtakarításunkat most euróra? Hiszen ma javult a forint, már 300 Ft alá csökkent. De mi lesz akkor, ha bekövetkezik az, amit a Raiffeisen bank elemzője jósol, hogy év végére 270 Ft-ra is javulhat? Mert akkor 10% százalékot elveszt az euróm az értékéből. Ezek szerint az a jó, ha forintban hagyom a pénzem? És mi van akkor, ha a másik véglet következik be, és a forint a globális helyzet romlása következtében ismételt eladási hullám áldozata lesz és katasztrófálisan csökken az értéke? Aminek következtében megtakarításom elveszti értékét. Ez a nagy dilemma. Nem merek kockáztatni. Murphy törvénye szerint, ha az egyik verzióra játszanék, akkor biztosan úgy változna a helyzet, hogy inkább a másikat kellett volna.

Ki kell találni valami olyan megoldást, ami egyik esetre is jó és a másikra is, hogy ne legyen rám semmi hatással ez az egész valuta kérdés, hogy a legjobban kezeljem a helyzetet. Nem akarok én semmi spekulációt, csak azt, hogy a tőkém megőrizze az értékét. Az én megoldásom, hogy megtakarításom azonnal kettéosztom, s az egyik felét berakom forintbetétbe a legnagyobb elérhető kamatra. A másik felét pedig átváltom az aznapi árfolyamon euróra, s azt is bankba rakom. Így pénzem egyik fele mindig forintban, a másik euróban van. Ha a forint gyengül az euróhoz képest, a tőkém nem változik, hiszen egyik fele igaz, hogy kevesebbet ér, de a másik fele ugyanennyivel többet. S ez fordítva is így van.

Ezzel a megoldással nem gazdagodik meg senki. De talán így a legkisebb az esélye annak, hogy ebben a válságban elveszítsük vagyonunkat. Persze nem én találtam fel a spanyolviaszt.

 

 

3 komment

Címkék: euró forint megtakarítás átváltás

Miért megy fizetésünk kétharmada az államnak?

2009.03.12. 08:05 :: nanena

Általában mindenki hónap elején kapja meg a fizetési papírját. Tekintetünk rögtön a kifizetendő összegre esik, majd megnézzük a teljes, bruttó bér összegét is. És sokan megdöbbennünk, hogy a kettő között kétszeres különbség van. Hogyan lehetséges ez? Ez a normális? Miért van az, hogy fizetésem fele automatikusan állambácsihoz vándorol?! És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a munkáltató is fizet. Ez még Bokros Lajosnak is feltűnt.

"az adóék (tax wedge) maximuma körülbelül 67%, vagyis minden három forint határjövedelemből kettőt elvon a költségvetés."

Azaz a napi 8 óra munkaidőből körülbelül 5 és fél órát az államnak dolgozok. Persze mondhatják, hogy az állam értem van, a társadalom intézménye. Ezt valahogy nem érzem. Csak azt, hogy ráült a hátamra, szorongatja a nyakamat és nem akar onnan leszállni addig, amig az utolsó forintot is ki nem szorítja onnan. Mindig reménykedek benne, hogy jön egy új kormány, amely a munkát tartja értéknek. Amit támogatni kell, nem beletörülni a sáros csizmáját. De újra és újra csalódok. Jönnek az új programok szép szavakkal, s azokkal a szólamokkal, hogy csak most húzzuk össze egy kicsit magunkat, mert utána minden jó lesz. Persze ez az összehúzás az államra nem vonatkozik. Ő a belőlem kisajtolt pénzt könnyen osztogatja haveroknak, cigányoknak. Nagyon bő ez a kör csak én nem tudok sehogysem belekerülni. Persze, hogy nem, hiszen le vannak osztva a lapok. Valakiknek dolgozni is kell, hogy mások jól éljenek. Nekem pedig semmi beleszólásom nincs ebbe. De nem is sírnánk, ha úgy éreznénk, hogy ennek az egésznek haszna is van, hogy valamit visszakapunk. De ez a remény egyre kisebb. 

Mit tehetnénk mást, ha nem vagyunk csalók, nem sikkasztunk, csak a saját munkánkból szeretnénk normálisan megélni? Holnap és holnapután is bemegyünk a gyárba, az üzletbe, az irodába és dolgozunk, hogy a saját és családunk megélhetését biztosítsuk. A bűnözők, a korruptak, az állam pedig odafentről lenéznek ránk és jót derülnek magukban. 

3 komment · 1 trackback

Címkék: dolgozó korrupt elvonás adóterhelés munkabér

Mi lesz elértéktelenedő megtakarításainkkal?

2009.03.11. 09:00 :: nanena

Állandó beszédtéma a forint árfolyama. Hiszen az emberek többségének forintban  vannak a megtakarításai, forintban kapja a fizetését. S ez látszólag egyre kevesebbet ér. Miközben a hitelünk nagy része svájci frankban van. Vagyis ezzel a válsággal sehogyan sem járunk jól. Rögtön rohannánk beváltani a pénzünket euróra, elgondolkozunk azon, hogy vissza kellene fizetni a devizahitelt. De akkor sem tettük, amikor 280 Ft volt az euró és 170 Ft a svájci frank. Mert akkor is abban reménykedtünk, hogy fog ez a szint alakulni még számunkra kedvezően is. De ez naivitás volt. Persze meghallgattunk szakértőket, akik akkor még azt mondták, a magyar gazdaság biztos alapokon nyugszik, s valójában arra a pár milliárd IMF hitelre sincs szükségünk, azt csak azért vesszük fel, hogy legyen a spájzban egy kis tartalék. Azután egy napon arra ébredünk, az ipari termelés volumene hatalmas mértékben csökken, az euró már 315 forintot ér, államcsőd fenyeget, s egyesek azt a hírt keltik, hogy befagyaszthatják a betéteket. Mit csináljunk? Rohanjuk meg a bankot és vegyük ki a pénzünket? Jobb helye lesz a párna alatt? De hiszen ezzel mi idéznénk elő a forintromlást, s lassan csak papírfecnik lesznek a hajdan oly értékes bankjegyek! A bankban meg kamatozik. És állítólag az infláció is alacsony, vagyis forintunknak marad a vásárlóértéke. De hogyan lehet ez, amikor szinte minden áru külföldről jön, és így egyre drágábbnak kellene lennie. Lenyelik a veszteséget az importörök, az üzletek? Na ezt kötve hiszem. Pedig ezzel etetnek. Dehát mi már minden hülyeséget beveszünk. De most mégis, mit csináljunk? Hagyjuk a forintunkat a bankban kamatozni? Váltsuk át euróra? Vegyünk ingatlant? Költsük el, mert csak egyszer élünk? Hiszen előbb-utóbb úgyis Gyurcsányék, az adóhivatal, a közműcégek, a bankok zsebébe kerül. Mi meg, naívak azt hisszük, legalább egy keveset meg tudunk menteni előlük. 

1 komment

Címkék: árfolyam forint megtakaritás elértéktelenedés

Ki fogja elküldeni Gyurcsányt!?

2009.03.10. 13:25 :: nanena

Milyen program kellene ma Magyarországnak? Orbánon azt kérjük számon, hogy nincs neki, Bokroson azt, hogy neki van. Nemhogy odaállnánk amögé, akinek vannak elképzelései. Mert Bokrosról mondhatunk bármi rosszat, programját bírálhatjuk, de legalább van miről beszélnünk. Gyurcsány sokadik programja nevetséges, csak pótcselekvés. A Reformszövetség sem tudott szinte senkit maga mögé állítani. Bokrosban legalább volt annyi bátorság, hogy azt mondja, az ördöggel is szövetkezik, bízik magában és a programjában. Tegyük szívünkkre a kezünket, ha mi látunk magunk előtt egy célt és ahhoz ismerjük az eszközöket, akkor nem teszünk meg mindent, hogy azt el is érjük? Bokros is várt, hogy valaki csak felismeri rajta kívül is, hogy mit kell tenni. Na arra ugyan hiába! A pártok el vannak foglalva a saját kisstílű hatalmi játszmáikkal. Érdekli is őket a magyar nép, a gazdaság állapota. Nehogy már feltételezzük, hogy ezért kerültek oda! Hiszen megválasztottuk őket négy évre, kuss legyen nekünk! Valahogy Orbánnak sem nagyon akaródzik átvenni a kormánypálcát. Persze most kényelmetlen lenne, többet kellene dolgozni. Ő pedig csak azt szereti, ha beülhet a készbe, urizálhat, s a gazdasági adatokkal meg úgy játszadozik, hogy bizonygathassa, ő a legsikeresebb miniszterelnök.

Itt volt az esély, hogy elküldjék Gyurcsányt és bandáját melegebb éghajlatra. És nem éltek vele. Lehet most ócsárolni Dávid Ibolyát. De fel kellett volna őt és Bokrost használni, hogy valami újat, valami jót csináljunk. Nem azt mondani, hogy Dávid csak egy elszabadult hajóágyú. Na és ha az!? Hiszen mindannyian azt akarjuk, hogy verjék szét ezt a jelnlegi politikai rendszert, amely rugalmatlan, önző emberekből áll. Persze szavakban mindannyian a változás mellett vannak. De ez a szó nekik olyan mint az ördög. Taktikázásból ki lehet mondani, de valójában jól megvannak abban a posványban, amit maguknak és nekünk teremtettek.

De mi változást akarunk! Értelmes, tenni akaró, programmal rendelkező miniszterelnököt, felelős magyar kormányt! És dolgozó parlamentet, amely a mi érdekeinket képviseli s a kormányt támogatja a jó célok elérése érdekében! Ha ezt nem Bokros valósítja meg, az is jó! Nem személyekhez ragaszkodunk, tetteket hiányolunk!

6 komment · 1 trackback

Bokros? Kinek a messiása?

2009.03.09. 00:00 :: nanena

Egy messiásra várunk, aki kivezeti majd az országot a gazdasági és társadalmi válságból. Persze mindenkinek mást jelent ez a fogalom.  Úgy látszik, az szdsz, az mdf és az mszp már meg is találta a saját megváltóját Bokros Lajos személyében. De lehet ő a mi megváltónk is? Van ennek reális esélye? S mi a valóságos célja az ő helyzetbe hozásának? Csalódnunk kell, ha azt hisszük, hogy ez a mi érdekünkben történik. A háttérben egy érdekkör kieszelt egy forgatókönyvet, amelynek értelmében továbbra is ők vezethetik a háttérben az országot. Ennek megvalósításáról elkezdték a tárgyalásokat, s úgy tűnik, eddig minden sínen halad. Először hitetlenkedünk, nem akarjuk elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Azután kezdjük elhinni, hogy Ő lehet az, aki megvált bennünket. Majd már mi fogjuk követelni, hogy Ő, csak is Ő lehet az, aki kell nekünk. És az ország egyik fele majd pajzsra emeli, s ő úgy érezve, hogy megkapta a felhatalmazást, elkezdi a változtatásokat. Persze első lépésben pénzre van szükség. S a legkönnyebb ellenállás irányába indul el. Hiszen onnan a legegyszerűbb elvenni, ahol van, s ahol átláthatóak a viszonyok.

Bokros Lajos öt területet határoz meg fontossági sorrendben, ahol a reformok elkerülhetetlenek. S meg is határozza, hogy ezekhez ebben a sorrendben is kell hozzányúlni. Mi is felállíthatunk egy szcenáriót, mi fog történni.

  1. Többiztosítós modell kialakítása, a finanszírozás magánosítása. Érdekes módon az USA-ban ezzel ellentétes irányú folyamat zajlik le a közeljövőben, s a kanadai és brit rendszert fogja Obama megvalósítani.
  2. A kötelező állami társadalombiztosítás mellett kialakítja a kötelező magán társadalombiztosítást, vagyis a jelenlegi magánnyugdíjpénztárakat kiegészíti az egészségügyi magánpénztárakkal, így kialakítva az egész rendszerben a kétszintű, versenyző társadalombiztosítási modellt, értékké téve az öngondoskodást. De hogyan lehet ez öngondoskodás, ha kötelező? Miért nem választhatjuk mi meg ennek a módját?  Ez ebben a formában újra csak a dolgozók nagyobb megsarcolása. Továbbá Bokros összeköti az öngondoskodás elvét az önkéntes szolidaritással. Naív dolog elképzelni azt, hogy ami nem összeférhető, azt gondolkodásmódunk megváltozása majd összehozza. Főleg ha kötelező mindkettő, s nem mi határozzuk meg egyiknek sem a módját, sem a mértékét.
  3. Megszünteti azt a gondolkodást, hogy az állami szolgáltatások ingyenesek. Vagyis minden ilyen szolgáltatásért fizetni kell. De vannak olyan rétegek, amelyek ezután sem fognak fizetni, mert ellenkező esetben az alkotmányra hivatkoznak. Ezért ezekért a szolgáltatásokért megint azok fognak pluszban fizetni, akik adóbefizetéseikkel eddig is fenntartották a rendszert. Vagyis ugyanazért duplán fizetnek, sőt azok helyett is, akik kivonják magukat a kötelezettségek alól.

És a harmadik pont után meg is állhatunk. Ha Bokros ügyes, eddig fog eljutni az átalakításban. S mire továbbmehetne olyan célok megvalósítására, amelyek valódi változásokat hoznának, az ország másik fele már egy másik embert, pártot támogat a szavazataival, aki éppen a Bokros kormány által bevezetett intézkedéseket igéri eltüntetni. S ezzel kerül hatalomra. Itt állunk majd félig bevezetett reformokkal egy végletesen megosztott országban. A helyzettel nyernek a pártok, hiszen az szdsz-mdf-mszp nyert egy évet, amikor felelősségteljes politikusok szerepében tetszeleghettek, miközben csak saját egyéni érdekeik voltak nekik fontosak. És nyert a fidesz is, hiszen hatalomra került, Bokros bevezetett helyettük sok népszerütlen intézkedést, s ők csemegézhetnek, melyiket tartsák meg és melyiket nem.

A fentieket nagyon ügyesen kitervelték, a kérdés az, hogy jó lesz-e nekünk. Vannak kétségek. De léteznek-e más forgatókönyvek? Hiszen ha kritizálunk valamit, mindig az a válasz a másik oldalról, hogy nekünk nincs más ötletünk. Hát álljon itt néhány.

  1. Lemond a Parlament és a jelenlegi pártok önkorlátozást bevezetve nem indulnak a választásokon. Gyurcsány, Orbán, Dávid, Kuncze, Fodor, Kóka nem lehet pártelnök soha többé. 
  2. Lemond Gyurcsány, új választások. Fidesz kormányt alakít egy elismert közgazdász vezetésével. Orbán önkéntes száműzetésbe vonul.
  3. Az mszp nagykoalíciót köt a fidesszel és kipenderítik Gyurcsányt és Orbánt, végrehajtják a szükséges reformokat.
  4. Polgárháború, amely az egész jelenlegi politikai rendszert elsöpri.

 

 

Melyik a legvalószínübb forgatókönyv?

 

10 komment · 4 trackback

Esély megadása Orbánnak

2009.03.08. 11:52 :: nanena

A realitás az, hogy Orbán lesz a következő miniszterelnökünk. Meg kell adnunk neki az esélyt, mert nem tehetünk mást. Kár, hogy Gyurcsányhoz hasonlítgatjuk, tevékenységét magában kellene vizsgálnunk. Most jó fényben látjuk az 1998-2002 közötti kormányzását, de azért nem véletlenül vesztette el 2002-ben a választásokat. Persze az idő mindent megszépít. Most azt mondjuk, jobb lesz mint a jelenlegi miniszterelnök. Ez biztos. Csak ne járjunk majd úgy, hogy visszasírjuk Gyurcsányt. Tudom, hogy idealista vagyok, de én egy zseni vezért szeretnék, nem egy populistát. Ilyet most nem látunk. Ezért kell most azt remélnünk, hogy Orbán nem populista, demagóg, hatalomvágyó, hogy sokan tévedünk, hanem realista, okos, elhivatott, az ország jóléte mellett elkötelezett, és azért tenni is tudó vezető. Azt nem tagadhatjuk, hogy értelmes, jó taktikus. De eddig mintha minden cselekedetét az vezérelte volna, hogy kormányzása idején megtartsa, a 2002-es választások után pedig, hogy megragadja a hatalmat. Azonban tudjuk, hogy tőle is sok hazugságot hallottunk eddig. S abban versenyeztek Gyurcsánnyal, ki hazudik jobban. Ha erre építi politikáját, az átmenetileg hozhat neki sikert, de ez nem lehet a célja. Egy ország vezetője nem lehet kisstílű. S nem veheti magát körül alkalmatlan emberekkel. Én azt kívánom, hogy Orbán Viktor vegye át minél előbb az ország irányítását, vezessen ki bennünket a válságból és irányítsa a gazdaságot egy felfelé ívelő pályára. Mert nem tehetünk mást, a realitásokból kiindulva kell a legtöbbet kihozni a helyzetből.

Szólj hozzá! · 2 trackback

Kilátástalan ország

2009.03.07. 11:01 :: nanena

Miért tűnik olyan kilátástalannak minden? A depresszió mint egy nagy fekete viharfelhő telepszik rá az országra. Reménykedünk, hogy valaki megmutatja a fényt az alagút végén, de a sötétség áthatolhatatlannak tűnik. Már nem jó ebben az országban. Szeretjük, az otthonunknak érezzük, mégis máshol szeretnénk élni. De miért mi menjünk el? Miért nem mennek el maguktól azok, akik egy egész nép rosszkedvét okozzák? Hogy olyanok jöhessenek, akik elhozzák nekünk a tavaszt. Akikben hinnénk, s akik méltóak lennének bizalmunkra. Nem akarunk hatalmat, luxust, mások feletti uralmat, privilégiumokat. Csak világosságban szeretnénk élni. Hogy valaki felrázzon bennünket ebből a bénultságból, célt mutasson nekünk, s érezzük, van miért dolgoznunk, van miért élnünk. De most minden olyan, mint a vihar előtti csend. Érezzük, hogy valami nagyon nagy baj közeleg. A legrosszabb a bizonytalanság. Egy egész életen át dolgozunk, s csak élhető jelenre és jövőre vágyunk. De ennek az érzésnek még a lehetőségét is elvették tőlünk. Nem tudhatjuk biztonságban megtakarításainkat, s öregkori megélhetésünket is veszély fenyegeti. Azt sulykolják belénk, hogy önmagunkról kell gondoskodnunk. De hiszen naívan azt hittük, eddig is ezt tettük! Bankbetét, ingatlan, nyugdíjbiztosítás. Ezeket eddig biztos alapoknak tudtuk. De kezdünk ráébredni, hogy ez csak egy illúzió volt. Jön egy vihar, egy rossz hatalom, s mindezt semmivé teszi. Csak a reménykedés marad nekünk, hogy jön egy új hatalom, egy új vezető, aki szakít a populizmussal és progresszív irányba mozdítja el az országot, aki konstruktív, képes felismerni, hogy mit kell tenni, ezt el tudja fogadtatni velünk, és meg is tudja valósítani. Aki büszkévé tesz bennünket a világ előtt, s nem kell szégyenkeznünk miatta. Egy új társadalmi rendszert segít kialakítani, amely az egyének képességeit a közösség érdekében kibontakoztatja, fejleszti, s nem elnyomja a kreativitást egy álhumánus ideológia nevében. 

Szólj hozzá!

Háború lesz vagy van visszaút?

2009.03.05. 12:55 :: nanena

Sok ember háborút vizionál országok, etnikumok, szegények és gazdagok, bevándorlók és őslakosok, bűnözők és társadalom között. És nagyon sok konfliktusforrást meg sem említettünk. Valóban nincs más jövőnk? Csak lerombolni mindent, hogy utána egy újat építhessünk?  Sok szakértő jelentet meg elemzéseket, s a háború okának és végkimenetelének mindegyik mást jelöl meg. Miközben csak egy jövő lehetséges. Ha befolyásolni tudnánk az eseményeket, akkor mi is háborút szeretnénk vagy békét? Ha a békét az eddigi viszonyok konzerválása jelenti, akkor azt biztosan nem. De lehetséges-e átalakítani ezt a rendszert? Mert mindenhonnan azt halljuk, válságban a kapitalizmus, a Föld, a gazdaság, az értékek, az erkölcs, a politika. Mindenki toldozgat-foldozgat és mégsem javul semmi. Nem találtuk meg a megfelelő eszközöket vagy nem is lehetséges átalakítással a pozitív irányú változás? Ezeket az eszközöket nem mi találjuk ki és nem is mi alkalmazzuk. Az aktuális hatalom saját érdekeinek megfelelően gyárt elméleteket és ezeket erölteti ránk vagy egyszerűen nem csinál semmit. Az előbbi és az utóbbi sem jó. Radikalizálódik a népesség többsége, mert úgy érzi, ha akaratát nem tudja kifejezésre juttatni békés eszközökkel, akkor csak a háború segíthet azon, hogy olyan rendszer alakuljon ki, amelyben érvényesülhetnének az ő egyéni és közösségi érdekei is.

S hogy melyik az a konfliktus, amely kitöréssel fenyeget? Ez az erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés. Az, hogy egyes országok rendelkeznek természeti kincsekkel, s ezt más országok feletti uralom megszerzésére használják. Az, hogy egyre többen vagyunk a Földön. Az, hogy egyre nő az inproduktív népesség a produktív kárára. S az utóbbiak nem akarnak a szakadékba zuhanni az előbbiekkel együtt. Előbb-utóbb mindenkiben felmerül majd a gondolat, hogy a Föld, a társadalom nem képes ennyi embert ellátni, csökkenteni kell a keresletet, s ezt a fogyasztók számának csökkentésével is el lehet érni. Mert abból már kiábrándultunk, hogy csak kevesen érezzük kötelezettségünknek a munkát. A politika csak azt tartja szem előtt, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek, s ha ezt megkapja, akkor őt örökre a hatalomban tartja. De egyszer eltűnnek azok az emberek, akik megtermelik a kenyeret és akkor mindannyian a szakadékba zuhanunk. Többségünk azonban élni akar, s tudjuk, hogy kötelezettségeink vannak. De jogaink is! Ha mi dolgozunk, akkor miért rajtunk minden teher? Az egyéneknek, csoportoknak, országoknak meg kell termelniük, amit elfogyasztanak! Nem lehet kifosztani a dolgozókat és a jövő generációit!

Ha a hatalom ezt felismeri és mer is tenni, akkor még van visszaút. Ha nem, ha továbbra is azt segíti elő, hogy az inproduktív népesség aránya növekedjen, akkor válhatnak valósággá az apokaliptikus víziók. Mert rövid időn belül 8 milliárd ember él egy lerabolt földgolyón, víz, energia, élelem nélkül.

4 komment

Mibe kerül nekünk, ha Gyurcsány marad?

2009.03.04. 10:08 :: nanena

Gyurcsány Ferenc hónapok óta kisebbségben kormányoz. Közben jött a gazdasági világválság, amelynek mi is elszenvedői vagyunk. Az országnak reformokra van szüksége, az egész újraelosztási rendszert át kell alakítani. Jelenleg az inproduktivitás támogatása folyik, a termeléstől való elvonással párhuzamosan. A gazdaság szereplői, a szakértők, a kormány, sőt maguk az emberek is tudják, mit kellene tenni. Persze mindig van olyan csoport, amely egy aktuális döntést próbál megakadályozni. Egy vezetés ereje éppen abban van, hogy ha igazáról meg van győződve, akkor meg is hozza a szükséges döntéseket. Jelenleg olyan kormányunk van, amely tudja, de nem meri. Mert tudja, hogy semmit sem képes megvalósítani.

Ha a gazdaságban egy cég nem tud elvégeznie egy munkát, akkor már ajánlatot sem nyújt be. Gyurcsányék megtették az ajánlatot a választási kampányban, amelyet elfogadtunk, s ezért megkapták a megbízást. Közben kiderült, hogy nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel az ország irányítására. Ezután két út járható. A választók visszavonják a megbízást, vagy a kormány átadja másnak a munkát. Mi megvontuk bizalmunkat tőlük, de erre a jogszabályok, az alkotmány nem ad nekünk felhatalmazást, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon. Így ezt csak virtuálisan tehettük meg. A kormány pedig nem hajlandó átadni a marsallbotot. Ennek bizonyosan vannak okai, azonban ezeket nem tudjuk elfogadni. Mindannyian háttéralkukat, egyéni önös érdekeket sejtünk a háttérben. Ezt még elviselnénk, ha a világ nem száguldana el mellettünk. Mert más államok válságkezelő intézkedéseket vezettek be, melyek hatására az elemzők szerint az USA az év harmadik negyedévében, Ázsia a negyedik negyedévben, az euróövezet pedig a következő év első felében lábalhat ki a recesszióból. Mi ezt a trendet csak úgy tudjuk majd meglovagolni, ha már most alkalmazzuk a megfelelő technikákat. Ez azt is jelenti, hogy nem az elmúlt évek katasztrófális gazdaságpolitikáját folytatjuk, amelyet Gyurcsány és Veres neve fémjelez. Sokan elmondták már, hogy nem szabad olyanokra bízni a válság elhárítását, akik odavezettek bennünket. Hiszen az országban vannak olyan emberek, akik képesek a magyar gazdaság irányítására. Akik számunkra is el tudják magyarázni, hogy mit is miért kell megtennünk.

Ma reggel Chikán Attila beszélt a Reformszövetség javaslatairól. A gazdaság szereplőinek nemzedékeit oktatta, nem öntelt, vannak elképzelései, mit kell csinálni, s azt is beismeri, hogy garanciákat nem tud adni. De bármilyen program politikai harcok martalékává válhat, s válik is. Vagyis nem mi vagyunk a normális működés gátja, hanem a politika. Amit mi nem vagyunk képesek leváltani. Csak az általa okozott károkat csökkenteni. Azzal pedig sokan tisztában vannak, hogy ez a kormány naponta mérhető károkat okoz. Fenntartja azt az újraelosztási rendszert, amely aránytalan terheket rak ránk anélkül, hogy a gazdasági növekedést elősegítené, sőt inkább gátolja azt. S hogy ezt elfedje, naponta olyan témákat vet be, amelyek lázban tartják a közvéleményt, hogy ne az igazán lényeges dolgokkal foglalkozzon. És nem elég, hogy belföldön kiszúrnak velünk Gyurcsányék, külföldön is rombolják az országképet. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy ez lehetőséget ad egyéb államok vezetőinek, hogy kinyújtott ujjal mutogassanak ránk, s minket jelöljenek meg mumusnak, az oknak, hogy miért nem lehet kilábalni a válságból.

Egy új kormány nem adna garanciát a javulásra. Csak egy lehetőséget. De most sokan ezzel is megelégednénk.

2 komment · 1 trackback

Mit szeretek ebben az országban, és mit nem?

2009.03.03. 13:09 :: nanena

 Bosszant, ami ma Magyarországon történik. Nem szeretem Gyurcsányt, Orbánt, mszp-t, szdsz-t, fideszt, mdf-et, jobbikot, lmp-t, cigányokat, Kunczét, Gusztost, bankokat, bkv-t, Demszkyt, kutyaürüléket, koldusokat, hontalanokat, szabálytalankodó autósokat, közműcégeket, parlamenti képviselőket, álliberálisokat, a hazugságot, a kétszínűséget, egymás kihasználását, a megalkuvást, a gyávaságot, az önzést, a Gárdát, a bürokráciát, a korrupciót, Kapolyit, Verest, Demjánt, a kötelező gépjárműbiztosítást, Draskovitsot, a lassú és elfogult igazságszolgáltatást, az elválást, a gyűlölködést, a kioktatást, a romos házakat, a koszos utcákat, a felbontott járdákat, a szétvert Erzsébet teret, a hatalmat, a nem működő egézségügyet, a nyugdíj, a munka bizonytalanságát.

De szeretem a felhőket az égen, a napsütést, a tavaszt, a zöldellő fákat, a virágokat, társamat és szerelmemet, kislányomat, az együtt töltött perceket, a Lánchidat, a Dunát, a Csillaghegyi strandot, a Belvárost, a Bazilikát, a szeretetet, a hűséget, a szerelmet, az internetet, a blogolást, az álmodozást, a könyveket, a farmert, Radnótit, az önzetlenséget, a sztrapacskát, a belga sört,a zongora hangját, a jazzt, Leonard Cohen-t, Tom Petty-t, a Fourplay-t, az August Rush-t, Paulo Coelho-t, Eckhart Tolle-t, a Margitszigetet, a hitet, a vágyat, az erőt, a szépséget, a tudást, az összefogást, az úszást, a pihenést, a sorozatokat, a búvárkodást, az életet.
Azért érdemes léteznünk, amit szeretünk. S amit nem, azt felejtsük el, változtassuk meg, vagy csak fogadjuk el. Ne menjünk el szó nélkül a rossz, a visszásságok mellett. De vegyük észre a szépet és a jót. S ezt adjuk át és osszuk meg másokkal.

8 komment · 1 trackback

Mit tennék, ha utazhatnék az időben?

2009.03.02. 16:12 :: nanena

Elalvás előtt mindig kavarognak bennem a gondolatok. Mintha egy film peregne le előttem. Ilyenkor mindenféle irreális dolog eszembe jut. Mi lenne, ha láthatatlan lennék, ha szállni tudnék, vagy ha vissza tudnék menni az időben?Tényleg, mit csinálnék, ha lenne egy időgépem? Használnám is? Hát persze! Ki tudna ellenállni a gondolatnak, hogy megváltoztasson dolgokat a múltban, vagy lássa, milyen a jövő?

Jövő: Valóban érdekel bennünket? Vagy jobb nem tudni, hogy mi lesz velünk? Ha ismerjük saját jövőnket, akkor ez milyen hatással lenne ránk? Ha azt tapasztalnánk, hogy egy tragédia az életünk, akkor visszajönnénk és próbálnánk rajta változtatni? Ha meg azt látnánk, hogy minden szép és jó, akkor a jelenben ez lustává, megelégedetté tenne bennünket, arra gondolva, hogy minek küzdeni, minek harcolni, amikor úgyis meg van írva minden? S éppen ezzel változtatnánk meg a jövőnket negatív irányban? Én biztosan kiváncsi lennék. De lehet, hogy nagyot csalódnék. Mert abban bíznék, hogy az emberiség jobb lett, hogy szép a világ, s érdemes benne élni. És meglátnám a szürke, lerombolt világot, amelyben az ember továbbra is a másik ellensége. S utána már nem is lenne érdemes visszatérni és leélni egy szomorú és kilátástalan életet.

Múlt: Ha csak egy utam lenne, akkor hova és melyik időpontba mennék vissza? Hűha, ezt nagyon meg kellene gondolnom. Az egész emberiség életét próbálnám helyes vágányra terelni, vagy csak a magamét? Valószínüleg az utóbbit választanám. Hiszen ha bármi nagyot változtatnék, nem lehetek benne biztos, hogy az milyen jelent eredményezne, olyan sok a bizonytalanság. De egy bizonyos korban már tudja az ember, illetve sejtjük, mit rontottunk el. De gazdagságot akarnék vagy boldogságot? Hogyan lehetne mindkettőt megvalósítani? Tudom, hogy volt az életemnek egy olyan pillanata, amikor előbb találkozhattam volna az igazi társammal, a szerelmemmel. De elmentünk egymás mellett, mint két ismeretlen. Abba a pillanatba térnék vissza, és tennék róla, hogy akkor és ott keresztezze egymást az utunk, s előbb találjuk meg a boldogságot, amit egymásnak jelentünk. S ezzel eltörölnénk életünkből azt a sok bánatot és szomorúságot, amelyet azért kellett megélnünk, mert nem találtuk meg előbb egymást.

 

Szólj hozzá!