Elalvás előtt mindig kavarognak bennem a gondolatok. Mintha egy film peregne le előttem. Ilyenkor mindenféle irreális dolog eszembe jut. Mi lenne, ha láthatatlan lennék, ha szállni tudnék, vagy ha vissza tudnék menni az időben?Tényleg, mit csinálnék, ha lenne egy időgépem? Használnám is? Hát persze! Ki tudna ellenállni a gondolatnak, hogy megváltoztasson dolgokat a múltban, vagy lássa, milyen a jövő?
Jövő: Valóban érdekel bennünket? Vagy jobb nem tudni, hogy mi lesz velünk? Ha ismerjük saját jövőnket, akkor ez milyen hatással lenne ránk? Ha azt tapasztalnánk, hogy egy tragédia az életünk, akkor visszajönnénk és próbálnánk rajta változtatni? Ha meg azt látnánk, hogy minden szép és jó, akkor a jelenben ez lustává, megelégedetté tenne bennünket, arra gondolva, hogy minek küzdeni, minek harcolni, amikor úgyis meg van írva minden? S éppen ezzel változtatnánk meg a jövőnket negatív irányban? Én biztosan kiváncsi lennék. De lehet, hogy nagyot csalódnék. Mert abban bíznék, hogy az emberiség jobb lett, hogy szép a világ, s érdemes benne élni. És meglátnám a szürke, lerombolt világot, amelyben az ember továbbra is a másik ellensége. S utána már nem is lenne érdemes visszatérni és leélni egy szomorú és kilátástalan életet.
Múlt: Ha csak egy utam lenne, akkor hova és melyik időpontba mennék vissza? Hűha, ezt nagyon meg kellene gondolnom. Az egész emberiség életét próbálnám helyes vágányra terelni, vagy csak a magamét? Valószínüleg az utóbbit választanám. Hiszen ha bármi nagyot változtatnék, nem lehetek benne biztos, hogy az milyen jelent eredményezne, olyan sok a bizonytalanság. De egy bizonyos korban már tudja az ember, illetve sejtjük, mit rontottunk el. De gazdagságot akarnék vagy boldogságot? Hogyan lehetne mindkettőt megvalósítani? Tudom, hogy volt az életemnek egy olyan pillanata, amikor előbb találkozhattam volna az igazi társammal, a szerelmemmel. De elmentünk egymás mellett, mint két ismeretlen. Abba a pillanatba térnék vissza, és tennék róla, hogy akkor és ott keresztezze egymást az utunk, s előbb találjuk meg a boldogságot, amit egymásnak jelentünk. S ezzel eltörölnénk életünkből azt a sok bánatot és szomorúságot, amelyet azért kellett megélnünk, mert nem találtuk meg előbb egymást.
