Az emberiség történetében be fog következni az a pillanat, amikor az olajfogyasztás a csúcson lesz. Ezt a pontot nevezzük "Peak Oil"-nak (olajhozam-csúcs). A tavalyi év júliusában már megéltünk egy ilyen csúcsot, amikor a teljes fogyasztás 86 millió hordó volt naponta. Azt hittük, ez a mennyiség folyamatosan emelkedni fog egy olyan pontra, ami után a szénhidrogén-tárolók kimerülése miatt már csak csökkenhet. Az extrémen magas olajár és a gazdasági válság miatt nem ez történt. Az igények és így az olajár is drasztikusan lecsökkent. Jelenleg a felhasználás 84 millió hordó naponta, s az ár is leesett. A különböző szakértők nem értenek egyet abban, mi is fog bekövetkezni a közeli jövőben. Hiszen a fejlett országok fogyasztása esett vissza radikálisan, s a gazdaságok kilábalása a szakadékból elhúzódik. Ezért előzetes prognózisaikkal ellentétben még a jövő évre is stagnáló igényeket és árat jeleznek. Azonban abban mindannyian megegyeznek, hogy a világgazdaság újra növekedni fog, s az olajfelhasználás kb. 2020-ban éri el a csúcsot, ami kb. 60-65%-kal nagyobb felhasználást jelent, mint jelenleg.
S hogy mit is jelent számunkra a Peak Oil? Teljes bizonyossággal még nem tudjuk, de valószínüleg drasztikus változást eredményez majd az emberiség és az egyén életformájában. Ugyanis nincs egy másik bolygó, amire átköltözhetnénk, miután ezt kifosztottuk. Az emberiség történetében már lezajlott többször is ez a folyamat, azonban eddig mindig találtunk egy olyan helyet, országot, kontinenst, amit megtámadtunk, elfoglaltunk, kifosztottunk. Ez volt a föld- és gyarmatszerző háborúk sorozata, s végeredményben a világháborúkat is az élettér növeléséért indították. Ma azonban behatárolt a tér, nem tudunk már ki ellen háborút folytatni, hogy erőforrásainkat növeljük. A meglevőkkel kell gazdálkodnunk. Eddig ezt nem jól tettük. Képesek vagyunk-e változtatni, változni?
