Az elmúlt évtizedekben túlléptünk a fenntartható fejlődés határain, olyan növekedést valósítottunk meg, amelyet túlnépesedés és túlfogyasztás generált. Ez a mi életünket kényelmesebbé tette, főleg azok után, hogy az élethez szükséges feltételként olyan elemek jelentek meg, amelyek hamis értékeket teremtettek. Akik ezekre a jelenségekre felhívják a figyelmet, azokat általában idealistának, bolondnak tartják, s ezzel véleményüket is figyelmen kívül hagyják.
Mit is tettünk az elmúlt évtizedekben?
- Kimerítettük a Föld erőforrásait
- A bolygó klímájában visszafordíthatatlan negatív változásokat okoztunk
- A társadalmak hitelből élnek
- A politikai és társadalmi rendszer értékelvűből anyagi és hatalmi érdekeltségűvé vált
- Tömegek váltak inaktívvá
- Az újraelosztási rendszerek aránytalansága elértéktelenítette a munkát
- Az állami bürokrácia és a vállalatok hatalma irányítja életünket
- Túlnépesedés
Kérdezhetjük, miért ne tehettük volna ezt meg? Hiszen a mi bolygónkkal, társadalmunkkal tettük. Ebben nincs igazunk. Hiszen a tevékenységünk okozta összeomlást nem nekünk kell majd átélnünk. Még egy-két évtizedig élvezzük az életet, feltornázzuk a népességet 10 milliárdra, kiszivattyúzzuk az utolsó csepp olajat is a tárolókból, még több autót gyártunk, még több felesleges dolgot veszünk. A következő generáció élete azonban már nem lesz ilyen rózsás. Bennünket fognak hibáztatni az összeomlásért, az energiahiányért, a társadalmi káoszért. Mi még cselekedhettünk volna, ha nem egy olyan demokráciának nevezett társadalmi képződményt hozunk volna létre, amelynek az alapját jelentő elvekhez semmi köze. Olyan vezetői réteget termeltünk ki, amely egy önmagát fenntartó gépezetté vált, s nemhogy az emberiség érdekeiért, hanem a pusztulásáért dolgozik. Mi, egyének tudjuk, hogy ez így nem jó, tudunk megoldásokat, elmondjuk. Szavunk azonban nem hallatszik messzire. Az emberiség ellenségei vannak hatalmon, akik a józan hangokat szélsőségesnek kiáltják ki, ők mondják meg, ki mit mondhat és tehet. A mesékben sokszor láttuk őket, hívják őket gonosz varázslónak, fekete királynak, vagy a sötétség seregének. A rossz hír, hogy ők nem csak a képzelet szülöttei. Pártoknak, bankoknak, kormányzatoknak, gazdasági vezetőknek nevezik magukat. És elhitetik velünk, hogy a mi érdekünkben tevékenykednek. A valóságban ők a gonosz varázslók, a fekete királyok, a sötétség serege. A mesékben azonban mindig megjelenik a jó tündér, a bátor királyfi, a világosság, ami a történet végén győzedelmeskedik. Meddig kell még várnunk rájuk?