Az emberiség több tízezer éve él ezen a bolygón. Alkalmazkodott hozzá, fejlődött, majd kihasználta, kimerítette, átalakította. A bolygó teremtménye volt, ő mégis tulajdonaként tekintett rá. Az elmúlt évezredek, századok történelmét ismerjük a könyvekből, az elmúlt évtizedekét személyes tapasztalatunkból. Ezek egy része reális, más része konstruált, megszépített. A múlt azonban már, a jövő még nem létezik. A jelenben élünk, ahol fel kell használnunk múltunk tapasztalatait, hogy legyen jövőnk. Amelyet szeretnénk már most ismerni, tudni, hogy milyen lesz az elkövetkező 20-30 év, amelynek még tevékeny résztvevői leszünk a Földön. Mindenki próbál hosszabb távra is előre tekinteni, hogy utódainkra egy élhető világot hagyjunk. Ha valóban ezen alapulna a szemléletünk, valószínüleg másként cselekednénk a jelenben. De az emberiség csak rövid időtávban tud gondolkozni, az a fontos neki, mi történik most. Fogyasztani, fejlődni, növekedni akar. S ezt csak az anyagi világban tudja elképzelni. Több ételt, jobb autót, nagyobb házat, márkás ruhát, új számítógépet akar. Ezek számára az értékek. S hogy többet fogyaszthasson, többet is kell termelnie, dolgoznia. Ez ma az alapvető paradigma. Dolgozz többet, hogy növeld a fogyasztásod, amely a fejlődésedet jelenti. S ez igaz nem csak az egyénre, hanem a közösségekre, az államra, a társadalomra is. Az államok növelik a bürokráciát, az újraelosztási és szociális rendszereket, amelyhez növekvő bevételekre van szükségük. S mivel ezt adók révén tudják realizálni, ezért a terhek növelésével újra csak arra késztetik az egyént, hogy többet dolgozzon. Mindenki keres támpontokat az életében. Azt gondoljuk, hogy a pénz, a hatalom és a siker elég biztonságot ad számunkra. Saját magunkra és képességeinkre építjük az életünket. Amire leginkább ráhagyatkozunk, az válik istenünkké. Isteneink azonban mindenekelőtt vágyaink és álmaink visszaverődései. Ezek nem adhatják meg azt, amit ígérnek. Valahol mélyen tudjuk, hogy nem ez létünk értelme, a társadalmunk normái azonban erre a gondolkodásra, életmódra neveltek bennünket. Ezt fogadjuk el az egyetlen helyes útnak. S ebből a paradigmából vezetjük le a jövő lehetséges eseményeit is. Sajnos azonban az elmúlt évtizedekben olyan események következtek be, amelyek negatívan befolyásolják a jövőt. Kimerítettük a Föld erőforrásait, torzzá tettük a társadalmat, hamis értékeket követünk, tönkretettük a Föld klímáját, egy rossz és igazságtalan rendszerben élünk. Ezen események mind egy posztapokaliptikus jövőt vetítenek elénk, mely az emberiség kipusztulásának képét vetíti elénk. Azonban bízunk abban, hogy képesek vagyunk változni, tanulni a múlt hibáiból, s ha most el is rontottunk valamit, új alapról indulva egy jobb társadalmat leszünk képesek kialakítani, amely majd a valódi fejlődésünket jelenti.
“Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.” (Richard Bach: Illúziók)
