Túl sokat költünk és fogyasztunk? Vagy túl keveset? Ez a két alapvetően különböző vélemény harcol ma egymással a világban. A két nézet képviselői egymással vitatkoznak és alapvetően egymással ellenkező megoldásokat kínálnak és alkalmaznak a válság leküzdésére, ill. enyhítésére. De mindenki Amerikára figyel, ők mit tesznek, s az ő megoldásaikat próbálják másolni. A hivatalos álláspont, hogy a válság előtti termelést és fogyasztást kell visszaállítani, s az ehhez szükséges forrásokat biztosítják az országok a bankrendszerbe szivattyúzott pénzekkel. Ezzel az a szándékuk, hogy növeljék a gazdaság kibocsátását, és munkahelyeket termtsenek. Így arra ösztönöznek bennünket, hogy többet fogyasszunk. Vagyis folytatódik az a folyamat, amely ehhez a válsághoz vezetett. Így egy átmeneti konjunktúra után újabb recesszió fog bekövetkezni. S ez a le-fel mozgás fog folytatódni addig, amíg a világ rá nem jön, hogy túl sokat fogyasztunk, s a termelést és a népességet ennek megfelelően kell beállítani. Ezt elsőnek az USA-ban kell felismerni, hiszen ők a legnagyobb termelők és fogyasztók. A politikai és gazdasági rendszer azonban ott sem alkalmas ennek megoldására. Mindig csak az éppen felmerülő válságokra válaszolnak, s ezzel éppen a jövőt veszélyeztetik. Ha leáll a hitelezés, akkor pénzt öntenek a bankokba, ha csökken az autógyártás, akkor támogatásokkal több gépjármű gyártására ösztönzik őket, ha növekszik a munkanélküliség, akkor munkahelyeket teremtenek, s ezzel növelik a gazdaságot és a fogyasztást. De meddig lehet növekedni?