Társadalmi és gazdasági válságban élünk. Reménykedünk az újabb felemelkedésben, növekedésben. Bízunk az általunk megválasztott politikai vezetőkben, hogy le tudják vezényelni ezt a folyamatot. Jelenleg egyedüli reakciójuk, hogy újabb növekedési pályára akarják helyezni a gazdaságot s ennek elérésére jövedelmet vonnak el tőlünk és azt a bankrendszerbe és felesleges termékek gyártásába fektetik. Vagyis pénzt nyomtatnak. Ezzel előbb-utóbb a pénz és a befektetetések elvesztik értéküket. Lehet, hogy ez a forgatókönyv nem ennek a válságnak a végén fog kialakulni, hanem csak a következőben. De a ciklikusságnak az a természete, hogy a magasságok és a mélységek egyre nagyobbak lesznek, s a végén a szakadékból nem lesz visszaemelkedés. Ezt az állapotot nevezzük 'összeomlásnak'. Ezt az eseményt próbáljuk elkerülni, de valójában csak késleltetni tudjuk. S reménykedhetünk benne, hogy ez az esemény már nem a mi életünkben fog bekövetkezni. Persze lehetne ez ellen tenni, jelenlegi vezetőink azonban pontosan az ellenkezőjét teszik, siettetik az eseményeket, s az új eljövendő helyzetre nem készítenek fel sem bennünket, sem az intézményrendszereket. Úgy cselekszenek mint az egyszeri hajóskapitány, akinek a hajója zátonynak ütközik, s ő a taton állva kiabálja: 'Teljes gőzzel előre!'. Ahelyett, hogy vízre bocsátanák a mentőcsónakot. S amikor már a hajó is süllyed, akkor sem adja ki az utasítást a menekülésre, hanem búvárruhában lemerül a gépházba, hogy megjavítsa a motorokat. Pedig az elsüllyedést már nem tudja megakadályozza, hiszen éppen rossz döntései vezettek a katasztrófához.
Ha vezetőink becsukják a szemünket, akkor legalább nekünk kell felkészülni az új helyzetre. S nem azon aggódni, ami nem a valós probláma. Mert mi is foglakoztat bennünket legtöbbet ma? A munkahely. Úgy gondoljuk, ha van munkánk, akkor biztosítva van a fennmaradásunk, s finanszírozhatjuk fogyasztásunkat. Pedig készülhetünk rá, hogy a munkanélküliség csak növekedni fog. Most azt gondoljuk, megáll 10%-nál, s ugyanez hisszük majd 20%-nál, pedig egy gazdasági összeomlásnál a teljes ma ismert szerkezet megszűnik. Sokan ezt egy apokaliptikus víziónak gondolják, pedig csak egy új rendszer fog működni. Lesznek olyan részei, amelyek hátrányosak lesznek az emberiségnek, s lesznek olyanok, amelyek éppen a fejlődését jelentik. Hiszen az akkori világot csak a mai ismereteinkkel tudjuk felmérni. Pedig akkor már mások lesznek az élet feltételei, s mást fogunk az élet értelmének találni. Megszűnnek a ma ismert intézmények, az állam, a rendőrség, a hadsereg, a szociális ellátórendszer, a börtönök, az ipari mértékű termelés, a bankok, az adósságok, a hitelfelvétel, a papír alapú pénz. Ezek helyébe más formák, kapcsolatok, értékek kerülnek. Mik lesznek az alapvető értékek? Az élelem, a menedék, a szállítás (közlekedés), a biztonság.
Felértékelődik a szerepe az élelem termeléséhez szükséges eszközök gyártásának, az emberek megpróbálnak önellátóak lenni, kooperációkat kialakítani. Mindenki megpróbál majd egy a saját és környezete ellátásához elegendő földterülettel rendelkezni, lehetőleg vízhez közel. Persze ennek a környezetnek meg kell majd teremteni a védelmét is.
A rendőrség, a hadsereg, a börtönök a nemzeti jövedelmek egyre nagyobb részét viszik el jelenleg. S részarányuk nem hogy csökkenne, hanem növekszik. Ezt a társadalom már egyre kevésbé tudja magának megengedni. Ezt sok helyen kezdik felismerni. Pl. Kaliforniában a 170 ezer elitéltből 60 ezer a közeljövőben amnesztiát kap. De előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a teljes körű amnesztia. Amely a mai igazságszolgáltatási rendszer felszámolását jelenti. Hiszen nem képes a bűnözésre megoldást találni. Ugyanez a helyzet a hadsereggel is. Egyre több helyen avatkozik be a világ csendőrségének nevezett amerikai hadsereg, mégis egyre több a háború, az egyenlőtlenség, az antidemokrácia. Ennek a felismerésnek az első jele, hogy a katonákat folyamatosan kivonják Irakból, s előbb-utóbb majd Afganisztánból is. A válsággal küszködő államoknak egyre nagyobb terhet jelent majd a katonaság fenntartása, s így az magától fog megszünni. S hirtelen itt találjuk majd magunkat egy számottevő fegyveres réteggel, amely harcra, bűnözésre és elnyomásra van szocializálódva. Ezek egy része bandába tömörülve fogja magának megszerezni az élelmet, az egyéb javakat, a másik része a termelőket fogja védeni bérelt fegyveresként. Ez állandó harcot fog teremteni, amíg ki nem választódik az az alakulat, amely átveszi az uralmat egy terület fölött. Ezután a szomszédos régió fegyveres alakulataival fog harcolni a földterület, a termelési eszközök, az erőforrások birtoklásáért.
A fenti forgatókönyv nem újdonság, az emberiség történetében, már sokszor megvalósult. Nem mondhatjuk, hogy egy rendszer jó vagy rossz. Mindegyiknek megvan a maga erkölcse, célja, kultúrája. S az abban élő emberek azt fogadják el, annak megfelelően cselekszenek. A múlt már csak egy gondolat lesz, egy lap a történelemkönyvben.
