Gyurcsány Ferenc hónapok óta kisebbségben kormányoz. Közben jött a gazdasági világválság, amelynek mi is elszenvedői vagyunk. Az országnak reformokra van szüksége, az egész újraelosztási rendszert át kell alakítani. Jelenleg az inproduktivitás támogatása folyik, a termeléstől való elvonással párhuzamosan. A gazdaság szereplői, a szakértők, a kormány, sőt maguk az emberek is tudják, mit kellene tenni. Persze mindig van olyan csoport, amely egy aktuális döntést próbál megakadályozni. Egy vezetés ereje éppen abban van, hogy ha igazáról meg van győződve, akkor meg is hozza a szükséges döntéseket. Jelenleg olyan kormányunk van, amely tudja, de nem meri. Mert tudja, hogy semmit sem képes megvalósítani.

Ha a gazdaságban egy cég nem tud elvégeznie egy munkát, akkor már ajánlatot sem nyújt be. Gyurcsányék megtették az ajánlatot a választási kampányban, amelyet elfogadtunk, s ezért megkapták a megbízást. Közben kiderült, hogy nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel az ország irányítására. Ezután két út járható. A választók visszavonják a megbízást, vagy a kormány átadja másnak a munkát. Mi megvontuk bizalmunkat tőlük, de erre a jogszabályok, az alkotmány nem ad nekünk felhatalmazást, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon. Így ezt csak virtuálisan tehettük meg. A kormány pedig nem hajlandó átadni a marsallbotot. Ennek bizonyosan vannak okai, azonban ezeket nem tudjuk elfogadni. Mindannyian háttéralkukat, egyéni önös érdekeket sejtünk a háttérben. Ezt még elviselnénk, ha a világ nem száguldana el mellettünk. Mert más államok válságkezelő intézkedéseket vezettek be, melyek hatására az elemzők szerint az USA az év harmadik negyedévében, Ázsia a negyedik negyedévben, az euróövezet pedig a következő év első felében lábalhat ki a recesszióból. Mi ezt a trendet csak úgy tudjuk majd meglovagolni, ha már most alkalmazzuk a megfelelő technikákat. Ez azt is jelenti, hogy nem az elmúlt évek katasztrófális gazdaságpolitikáját folytatjuk, amelyet Gyurcsány és Veres neve fémjelez. Sokan elmondták már, hogy nem szabad olyanokra bízni a válság elhárítását, akik odavezettek bennünket. Hiszen az országban vannak olyan emberek, akik képesek a magyar gazdaság irányítására. Akik számunkra is el tudják magyarázni, hogy mit is miért kell megtennünk.

Ma reggel Chikán Attila beszélt a Reformszövetség javaslatairól. A gazdaság szereplőinek nemzedékeit oktatta, nem öntelt, vannak elképzelései, mit kell csinálni, s azt is beismeri, hogy garanciákat nem tud adni. De bármilyen program politikai harcok martalékává válhat, s válik is. Vagyis nem mi vagyunk a normális működés gátja, hanem a politika. Amit mi nem vagyunk képesek leváltani. Csak az általa okozott károkat csökkenteni. Azzal pedig sokan tisztában vannak, hogy ez a kormány naponta mérhető károkat okoz. Fenntartja azt az újraelosztási rendszert, amely aránytalan terheket rak ránk anélkül, hogy a gazdasági növekedést elősegítené, sőt inkább gátolja azt. S hogy ezt elfedje, naponta olyan témákat vet be, amelyek lázban tartják a közvéleményt, hogy ne az igazán lényeges dolgokkal foglalkozzon. És nem elég, hogy belföldön kiszúrnak velünk Gyurcsányék, külföldön is rombolják az országképet. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy ez lehetőséget ad egyéb államok vezetőinek, hogy kinyújtott ujjal mutogassanak ránk, s minket jelöljenek meg mumusnak, az oknak, hogy miért nem lehet kilábalni a válságból.

Egy új kormány nem adna garanciát a javulásra. Csak egy lehetőséget. De most sokan ezzel is megelégednénk.