Sokszor hallottuk azt a megfogalmazást, hogy fogyasztói társadalomban élünk. De mióta beszélhetünk erről a helyzetről és mit is jelent? Az 1920-as években érte el az ipari termelés azt a csúcsot, amikor a termelés meghaladta az igényeket. Két választás előtt állt a világ. Visszafogja a termelést a munkaidő csökkentésével vagy növeli azt. Az országok, a gazdaság vezetői az utóbbit választották. Óriási mennyiségben lökték piacra az új termékeket, miközben különféle marketing eszközökkel segítették elő a fogyasztás növekedését. A termékekhez való szabad hozzáférést a demokrácia szinonímájaként megfogalmazva lecsillapították a munkásosztály nyugtalanságát. A megnövekedett munkaidő és termelékenység, a technológia fejlődése olcsóbbá tette az árukat, megkönnyítve azok megvásárlását. A reklámokat használták fel arra, hogy olyan termékeket is megvásároljunk, amikre semmi szükségünk, csak státusszimbólumok. S az emberek dolgozóvá és fogyasztóvá váltak a munka és a költés világában. Gyakorlatilag eladtuk a lelkünket az ördögnek. Ahelyett, hogy a szabadidő növelésével javítottuk volna életminőségünket, a fogyasztást és a munkát tettük meg istenünké. A Föld ásványi és energiaforrásai azonban végesek, ennek a társadalomnak előbb-utóbb vége lesz, és a kényszerűség fogja kikényszeríteni azt a döntést, amit nekük kellett volna évtizedekkel ezelőtt, csökkenteni a termelést a fogyasztás visszafogásával.