A kampány gépezete teljes erővel dübörög. Elmenekülni előle lehetetlen. Nem nézek híradásokat, beszélgetős műsorokat, az interneten is messze elkerülök minden olyan oldalt, ahol bármilyen információ található a magyar belpolitikával, a választással kapcsolatban. Hiszen rosszul leszek, ha arra kell gondolnom, hogy Morvai, Göncz, Deutsch vagy Áder fog engem képviselni. Márpedig ez a realitás. És ezzel megalkudni nehéz. A legalkalmatlanabb emberek kerülnek az Európai Parlamentbe?! És az ő irányításukkal kellene kikerülnünk ebből a válságból?! Nevetséges! Miért nem érvényesül itt is a természetes kiválasztódás elve? Hogy a legokosabbak, a legtettrekészebbek, a legintelligensebbekk jutnak előre? Vagy Darwin tévedett, és az emberi társadalom eljutott abba a fázisba, mikor ez már éppen fordítva működik?
Lehetetlen elmenekülni a kampány elől. Amellyel behatolnak a személyes szférámba. Fidesz aktivisták járják a várost egy listával, amelyen minden általuk szimpatizánsnak tekintett választópolgár neve és címe megtalálható. És félre nem érthető módon felhívják a figyelmemet, hogy el kell mennem szavazni, mert változás kell. Érzem, ha nem teszem, akkor könnyen hátrányos dolgok történhetnek velem. Amire már volt példa, így kénytelen vagyok komolyan venni a figyelmeztetésüket. S feltételezni azt, hogy pontosan tudják majd, hogy ki jelent meg a választáson. Sötét helyzet, mégis valós. S nem csak Orwell víziója.
Bezárom feldúltan az ajtót, csörög a mobiltelefonom. Látom, hogy ismeretlen hívót jelez ki, vagyis letiltotta a számkijelzését. Ez mindig gyanús, de most óvatlan vagyok és fogadom a hívást. Én bolond! Egy előre felvett szöveget hallok arról, hogy mekkora adócsökkentésben lesz részünk, s ez nekünk milyen jó lesz. Ezt a hazugságot csak pár másodpercig bírom hallgatni, megszakítom az egyoldalú beszélgetést. Gondolom, ez az mszp ötlettelen kampánya lehet. Elgondolkozom azon, mennyi hülyeségre költenek a pártok, a kormány, az állam. Könnyen teszik, nem nekik kell megdolgozni érte. De ettől eltekintve a legfélelmetesebb, hogy rettegésben élünk. Tudnak rólunk, számontartanak, behatolnak az életünkbe, a lakásunkba, a kapcsolatainkba. A legrosszabb rémálmok válnak valóra.
