Sok ember háborút vizionál országok, etnikumok, szegények és gazdagok, bevándorlók és őslakosok, bűnözők és társadalom között. És nagyon sok konfliktusforrást meg sem említettünk. Valóban nincs más jövőnk? Csak lerombolni mindent, hogy utána egy újat építhessünk? Sok szakértő jelentet meg elemzéseket, s a háború okának és végkimenetelének mindegyik mást jelöl meg. Miközben csak egy jövő lehetséges. Ha befolyásolni tudnánk az eseményeket, akkor mi is háborút szeretnénk vagy békét? Ha a békét az eddigi viszonyok konzerválása jelenti, akkor azt biztosan nem. De lehetséges-e átalakítani ezt a rendszert? Mert mindenhonnan azt halljuk, válságban a kapitalizmus, a Föld, a gazdaság, az értékek, az erkölcs, a politika. Mindenki toldozgat-foldozgat és mégsem javul semmi. Nem találtuk meg a megfelelő eszközöket vagy nem is lehetséges átalakítással a pozitív irányú változás? Ezeket az eszközöket nem mi találjuk ki és nem is mi alkalmazzuk. Az aktuális hatalom saját érdekeinek megfelelően gyárt elméleteket és ezeket erölteti ránk vagy egyszerűen nem csinál semmit. Az előbbi és az utóbbi sem jó. Radikalizálódik a népesség többsége, mert úgy érzi, ha akaratát nem tudja kifejezésre juttatni békés eszközökkel, akkor csak a háború segíthet azon, hogy olyan rendszer alakuljon ki, amelyben érvényesülhetnének az ő egyéni és közösségi érdekei is.
S hogy melyik az a konfliktus, amely kitöréssel fenyeget? Ez az erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés. Az, hogy egyes országok rendelkeznek természeti kincsekkel, s ezt más országok feletti uralom megszerzésére használják. Az, hogy egyre többen vagyunk a Földön. Az, hogy egyre nő az inproduktív népesség a produktív kárára. S az utóbbiak nem akarnak a szakadékba zuhanni az előbbiekkel együtt. Előbb-utóbb mindenkiben felmerül majd a gondolat, hogy a Föld, a társadalom nem képes ennyi embert ellátni, csökkenteni kell a keresletet, s ezt a fogyasztók számának csökkentésével is el lehet érni. Mert abból már kiábrándultunk, hogy csak kevesen érezzük kötelezettségünknek a munkát. A politika csak azt tartja szem előtt, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek, s ha ezt megkapja, akkor őt örökre a hatalomban tartja. De egyszer eltűnnek azok az emberek, akik megtermelik a kenyeret és akkor mindannyian a szakadékba zuhanunk. Többségünk azonban élni akar, s tudjuk, hogy kötelezettségeink vannak. De jogaink is! Ha mi dolgozunk, akkor miért rajtunk minden teher? Az egyéneknek, csoportoknak, országoknak meg kell termelniük, amit elfogyasztanak! Nem lehet kifosztani a dolgozókat és a jövő generációit!
Ha a hatalom ezt felismeri és mer is tenni, akkor még van visszaút. Ha nem, ha továbbra is azt segíti elő, hogy az inproduktív népesség aránya növekedjen, akkor válhatnak valósággá az apokaliptikus víziók. Mert rövid időn belül 8 milliárd ember él egy lerabolt földgolyón, víz, energia, élelem nélkül.