A realitás az, hogy Orbán lesz a következő miniszterelnökünk. Meg kell adnunk neki az esélyt, mert nem tehetünk mást. Kár, hogy Gyurcsányhoz hasonlítgatjuk, tevékenységét magában kellene vizsgálnunk. Most jó fényben látjuk az 1998-2002 közötti kormányzását, de azért nem véletlenül vesztette el 2002-ben a választásokat. Persze az idő mindent megszépít. Most azt mondjuk, jobb lesz mint a jelenlegi miniszterelnök. Ez biztos. Csak ne járjunk majd úgy, hogy visszasírjuk Gyurcsányt. Tudom, hogy idealista vagyok, de én egy zseni vezért szeretnék, nem egy populistát. Ilyet most nem látunk. Ezért kell most azt remélnünk, hogy Orbán nem populista, demagóg, hatalomvágyó, hogy sokan tévedünk, hanem realista, okos, elhivatott, az ország jóléte mellett elkötelezett, és azért tenni is tudó vezető. Azt nem tagadhatjuk, hogy értelmes, jó taktikus. De eddig mintha minden cselekedetét az vezérelte volna, hogy kormányzása idején megtartsa, a 2002-es választások után pedig, hogy megragadja a hatalmat. Azonban tudjuk, hogy tőle is sok hazugságot hallottunk eddig. S abban versenyeztek Gyurcsánnyal, ki hazudik jobban. Ha erre építi politikáját, az átmenetileg hozhat neki sikert, de ez nem lehet a célja. Egy ország vezetője nem lehet kisstílű. S nem veheti magát körül alkalmatlan emberekkel. Én azt kívánom, hogy Orbán Viktor vegye át minél előbb az ország irányítását, vezessen ki bennünket a válságból és irányítsa a gazdaságot egy felfelé ívelő pályára. Mert nem tehetünk mást, a realitásokból kiindulva kell a legtöbbet kihozni a helyzetből.