Működik ma a demokrácia? Valóban ez az, amit mi értünk alatta? Vagy csak egy ügyes marketinges trükk, amellyel igazolják kizsákmányolásunkat?
A többség akaratának érvényesülését nevezzük általában demokráciának. De mi történik akkor, amikor ennek a többségnek a rövidtávú érdekei az emberiség vesztét okozzák?
Addig rendben ment minden, amíg a társadalmak többségét az azért tenni tudó és akaró népesség jelentette. Így az érdekük az volt, hogy az egyes államokban egyensúly legyen, mindenkinek elég föld és erőforrás jusson, hogy a saját és környezete szükségleteit kielégítse, s a jövő nemzedéket se zsákmányolja ki előre. Ezért olyan vezetőket választottak, akik döntéseikkel ezt elősegítették. Azonban a vezetők rájöttek arra, hogy megoszthatják a lakosságot az újraelosztás elméletének bevezetésével. Jövedelmet vontak el egyes csoportoktól, hogy azt másoknak juttathassák. Ezzel biztosították a maguk számára az előnyt szerző rétegek lojalitását, s újbóli megválasztásukat. Az arányok kezdtek egyre jobban eltolódni. Csökkent a dolgozók száma, s nőtt a parazitáké. A vezetőknek ez az ideális állapotot jelentette, hiszen a rájuk szavazók száma egyre növekedett. Az inaktívak gyermekvállalási kedve is nőtt, hiszen ehhez is támogatást kaptak. Így a teljes népesség, s annak fogyasztása is nagyobb lett. A dolgozóknak egyre többet kellett dolgozniuk a nagyobb népesség eltartásáért, amellyel fokozódott a Föld erőforrásainak kifosztása. A vezetők, hogy lecsillapítsák az aktívak elégedetlenségét, nagyobb jövedelmet hagytak náluk, hogy növelhessék fogyasztásukat. Ez az idilli állapot azonban nem mehetett a végtelenségig. Az energiaforrások kimerülése közeledik, miközben a túlnépesedés csúcsokat dönt. A politikai és gazdasági vezetők azonban ezt nem érzik, vagy csak rövidtávú érdekeiket tartják szem előtt. Továbbra is a termelés növelésében és a szociális juttatások növelésében látják a megoldást.
A különböző államokban eközben két részre tagolódott a társadalom. A szavazások bázisát jelentő inaktívakra, eltartottakra és a dolgozókra, akiknek egyre nagyobb számú embert kellett eltartaniuk. Egy idő után azonban ezt a torz rendszert már nem lehet fenntartani. Át kell gondolni az állam szerepét, az újraelosztás mindenhatóságát. Több jövedelmet kell meghagyni a dolgozóknák, és csökkenteni kell az inaktívaknak juttatott támogatásokat, hogy a közöttük levő arány ezen intézkedések hatására automatikusan közelítsen az egyensúlyhoz. Ha ez nem következik be, akkor az összeomlás elkerülhetetlen. Globálisan és lokálisan is. Azt hiszem, ezen cikkben jellemzett rétegeket, csoportokat mindenki megtalálja a saját országában.