Egyik kedvenc filmem az August Rush. Egy kicsit szentimentális a történet, és én mindig megkönnyezem a befejezést. A mai világra inkább az jellemző, hogy elveszítjük egymást, a szeretetet. Ebben a filmben pedig éppen az ellenkezője történik. Ez ad reményt arra, hogy az érzelmi mélységekből is ki lehet kapaszkodni, még ha ez éppen most nem is látszik valószínűnek. Bár az is lehet, hogy a jó mindig valaki mással történik, velem mindig a rossz. Vagy lehet, hogy az egyensúly úgy áll helyre a világban, hogy ha megtaláljuk valaki szeretetét, akkor elveszítjük másét? Miért nem lehet összegyűjteni a szeretetet? Mindig olyan érzésem van, hogy amikor boldog vagyok, akkor biztosan valami rossz közeledik. Persze ennek az ellenkezője is igaz lehet. Mostanában annyi rossz történik, ezután már csak a jó jöhet.