Veszélyes ma ellenzékinek lenni? Veszélyes egyet nem érteni Gyurcsányékkal? Hiszek benne, hogy nem, mert az országban él még a demokrácia. Ünnepelhetek az utcán március 15-én, meghallgathatom Rogán Antal, Orbán Viktor beszédét és ezért nem támadnak rám lovasrendőrök, nem tartóztatnak le, nem fújnak szembe könnygázspray-vel, nem vagyok áldozata önkénynek. Mert azon az ünneplésen veszek részt, ahol a söpredék nem jelenik meg, ahol olyan emberek, polgárok vesznek részt mint én. S amikor egy helyszínen meglátom a fekete bomberdzsekis, kopaszra nyírt alakokat és az álmagyarkodó randalírozókat, elkerülöm őket. Mert ilyen emberekkel nem akarok keveredni, az ő Magyarországuk nem az enyém. Jobban tartok attól, hogy ők jutnak hatalomra az országban, mint Gyurcsányéktól.
Nem szeretem ezt a réteget. Agyatlan, elkorcsosult embereknek tartom őket. Csak meg kell nézni a róluk készült fényképeket, az ürességet látni rajtuk. Az az ország egyik tragédiája, hogy az ő számuk növekszik. Ha hozzádjuk azt a réteget, amelyet kultúrálatlanságuk tart távol a munka és az emberek világától, akkor nem sok optimizmusra van reményünk. Nincs más lehetőségünk, csak elkerülni őket, megteremteni a magunk világát, amelyen ők kívül vannak. S el kell érnünk, hogy a hangzavarban megszólalhasson, erőre kaphasson a megalapozott tudás, a racionálisan gondolkodó ember hangja. Mert tévedés azt hinni, hogy az utcákon hangoskodók bármiben is segíthetnék az országot. Ők csak a bohócok, akikre a hatalom joggal mutogathat azt bizonygatva, hogy csak ez a hangoskodó söpredék tüntet ellenük. S ezért könnyű úgy tenniük, mintha az ő fülükig nem jutna el az igazi elégedetlenkedők hangja, akik valóban érzik és tudják, hogy mi a rossz ebben az országban, s akik képesek és tudnának is ezen változtatni.
