Beszél itt mindenki jobb meg baloldalról, elitcseréről és hasonlókról. Szerintem nálunk egyik ilyen fogalom sem létezik. S ezért mindegy, hogy jobb (fidesz, kereszténydemokrata) vagy bal (szoci, szdsz) van kormányon. Persze mindegyiknek vannak ideáik, még gondolataik is, de azokat nem lehet a hagyományos sémák közé sorolni. Ezért nehéz őket összehasonlítani a régi demokráciák pártjaival. Ott igazán nem is válnak el élesen a pártok, s ezért könnyebben fel is cserélhetőek. Például Ausztriában sem jelent különösebb változást egy szocdem-néppárt csere. S ezért tudnak koalícióban is kormányozni. Nálunk zsigeri alapon szerveződnek a pártok. Ha utálom a Hornt, Medgyessyt, Gyurcsányt, akkor fideszes vagyok. Ha Orbánt gondolom egy demagóg népbutítónak, akkor baloldali vagyok. Ha meg mindekettőt és még a cigányokat is, akkor Jobbikos. S ezért nem várhatunk semmit a választásoktól, elitcserétől. Az elitcsere feltételezi, hogy van kettő elkülöníthető elit csoport. Nálunk komolyan senki sem gondolja sem a fideszről, sem az mszp-ről, hogy ők elit lennének. Ugyanis ez a szó egy minőséget is feltételez erkölcsi tartással. Az elitnek kell erkölcsi példát adnia és mutatnia. Ha lenne két ilyen csoportunk, mindegy lenne melyik van hatalmon. A tragédiánk, hogy egy ilyen csoport sincs. És ezért mindegy, hogy a fidesz vagy az mszp tölti be a miniszterelnöki, miniszteri posztokat. Azt nem tudom mondani, hogy kormányoz, mert ez is már egy cselekedet pozitív jelzője. Vagyis abszolút mindegy, mszp vagy fidesz. A mi parlamentális demokráciánk egy tragédia.