Általában mindenki hónap elején kapja meg a fizetési papírját. Tekintetünk rögtön a kifizetendő összegre esik, majd megnézzük a teljes, bruttó bér összegét is. És sokan megdöbbennünk, hogy a kettő között kétszeres különbség van. Hogyan lehetséges ez? Ez a normális? Miért van az, hogy fizetésem fele automatikusan állambácsihoz vándorol?! És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a munkáltató is fizet. Ez még Bokros Lajosnak is feltűnt.
"az adóék (tax wedge) maximuma körülbelül 67%, vagyis minden három forint határjövedelemből kettőt elvon a költségvetés."
Azaz a napi 8 óra munkaidőből körülbelül 5 és fél órát az államnak dolgozok. Persze mondhatják, hogy az állam értem van, a társadalom intézménye. Ezt valahogy nem érzem. Csak azt, hogy ráült a hátamra, szorongatja a nyakamat és nem akar onnan leszállni addig, amig az utolsó forintot is ki nem szorítja onnan. Mindig reménykedek benne, hogy jön egy új kormány, amely a munkát tartja értéknek. Amit támogatni kell, nem beletörülni a sáros csizmáját. De újra és újra csalódok. Jönnek az új programok szép szavakkal, s azokkal a szólamokkal, hogy csak most húzzuk össze egy kicsit magunkat, mert utána minden jó lesz. Persze ez az összehúzás az államra nem vonatkozik. Ő a belőlem kisajtolt pénzt könnyen osztogatja haveroknak, cigányoknak. Nagyon bő ez a kör csak én nem tudok sehogysem belekerülni. Persze, hogy nem, hiszen le vannak osztva a lapok. Valakiknek dolgozni is kell, hogy mások jól éljenek. Nekem pedig semmi beleszólásom nincs ebbe. De nem is sírnánk, ha úgy éreznénk, hogy ennek az egésznek haszna is van, hogy valamit visszakapunk. De ez a remény egyre kisebb.
Mit tehetnénk mást, ha nem vagyunk csalók, nem sikkasztunk, csak a saját munkánkból szeretnénk normálisan megélni? Holnap és holnapután is bemegyünk a gyárba, az üzletbe, az irodába és dolgozunk, hogy a saját és családunk megélhetését biztosítsuk. A bűnözők, a korruptak, az állam pedig odafentről lenéznek ránk és jót derülnek magukban.
