nanena

Az ego az igazságnak a vélemény által módosított változatában él

nanena

kép címe

Linkblog

Iratkozz fel nanena feedjére

Microblogom

Látogatók

Friss topikok

  • zhal: Nem vagy egyedül... :) Nem erőszakosságból, csak ugye mindenkinek bejön valami, nekem ez: michae... (2010.01.18. 12:05) Nyomot hagyni
  • micupeace (törölt): szia:)most találtam rá a blogodra, beleolvasgattam, és sokszor szinte mintha a saját gondolataimat... (2009.07.19. 18:16) Kedves Papírkönyv (technológiai szakítólevél)
  • Évikati: Igazat adok neked, de én egy kicsit derűlátóbb vagyok. Azt gondolom, hogy már nem kell sokáig várn... (2009.05.31. 20:24) Elégedetlenség
  • huhaha: Mimickét imádjuk!!! (2009.05.13. 08:25) Mi az ember?
  • huhaha: Azt hiszem, sokan vagyunk így, hogy napról napra egyre több mindent veszítünk el... (2009.05.13. 08:23) Lebegés

nanena a Propelleren

  • Hibás feed URL.

Álmok

2009.04.26. 13:11 :: nanena

Mindenki álmodik. Van aki tud róla, van aki nem. Sokan felriadunk éjszaka, s egy pillanatig még félig abban a történetben élünk, amit előtte álmodtunk. Hiszen valóban benne éltünk, olyan valóságosnak tűnt. Sokan próbálják magyarázni értelmét, jelentését, folyamatát. Mégis egy megmagyarázhatatlan misztérium marad számunkra, miért pont akkor és azt a történetet álmodjuk. Vannak véletlenek? Vagy minden vegy meghatározott okból történik? Nem most is csak egy álmot élünk meg? S az éjszakai történetek csak álmok az álomban? 

Már hetek óta ugyanazt álmodom. Azért mert ez foglalkoztat ébren is legtöbbet? Vagy valahova vezetni akar ez az álom? Van egy örzőangyalom, aki így kommunikál velem? Ha jó az álom, boldogan ébredünk, ha rossz, akkor gyötrődve, boldogtalanul. Az álmok befolyásolnak bennünket, vagy mi vagyunk hatással az álmainkra?

Legtöbbször felébredés után pár pillanattal már teljesen elfelejtjük, mit is álmondtunk. Ilyenkor úgy érezzük, elvesztettünk valamit. Még félig ott van, még körülvesz, de azután elillan, már sehol sincs. Az életem egy része elveszett mindörökre. Próbálom felidézni, de minden ködbe vész. 

Sokszor rémálmaim vannak. Elveszítem, akit nagyon szeretek. Újra és újra. Félek elaludni, mert akkor az álom lesz a valóság, amelyben nem akarok élni. Jobb az ébrenlét, mint ennek az álomnak a valósága.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nanena.blog.hu/api/trackback/id/tr571087173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

huhaha 2009.04.26. 17:10:25

A szomorú álmokat én sem szeretem. Szerencsére ritkán ébredek riadtan, rossz álomból. Vizsgaidőszakokban voltak olyan álmaim, hogy atomrobbanás, meg bent állok a liftben és megy felfelé, de nem áll meg. Na ezeket nem szerettem.
Sokat utazom álmomban, sok emberrel találkozom. Ezeket szeretem. Meg ha gyerekekkel álmodok.
Egyszer volt egy érdekes dolog, azóta se tudom, hogy történhetett meg. Egyformát álmodtam valakivel ugyanazon az éjszakán. Ha van csoda, ez annak a kezdete volt.