Gyurcsány Ferenc járja az országot, magyarázkodik, vádol és megpróbálja másra áttolni a felelősséget, miközben a magáét tagadja. Tényleg olyan, mintha ez csak egy alteregó lenne, ahogy Kövér László megfogalmazta. Mert még ő sem hiszi el, hogy az igazi Gyurcsány ennyi hülyeséget mondana. A válság megoldásán kellene dolgoznia, ehelyett már kampányol. Arra panaszkodik, hogy a Fidesz miatt nem tudott átalakítani, intézkedéseket tenni. Ez részben elképzelhető. De egy országnak reformok, kormányzás kell. Ha valaki erre bármilyen okból nem képes, akkor nem tudja ellátni a munkáját. Még ha az okok rajta kívül esnének is. De mellesleg az ő személye is egy ok. Mert nem tudja reálisan szemlélni az ország és a saját helyzetét. Nem tudjuk milyen érdekek vezérlik. Persze a felszínen azt próbálja érzékeltetni, hogy rajta kívül nincs más alternatíva, hogy mindenki más csak önös érdekből politizál. Lehet, hogy másnak az az önös érdeke, hogy olyan országban éljen, ahol a józanság uralkodik? Gyurcsánynak meg az a normális, ha válság, széthúzás, káosz van? Mert a tények erre utalnak. Amit nem értünk, hogy a környezetében miért nem magyarázza meg senki neki, hogy az ő személye a legnagyobb akadálya a reformoknak, a javulásnak. Nem olvas náluk senki nyugati újságot, ha már a magyar embereket nem hallgatja meg? Körülvette magát olyan emberekkel, akik kétszínűek, csak a saját érdeküket nézik, szemből nyalnak Gyurcsánynak, a háta mögött meg kiröhögik. Hiszen nekik ez kész kánaán, felelősségrevonás nélkül lophatnak, tehetik tönkre az országot, mi és az utókor meg úgyis csak Gyurcsány nevére fogunk emlékezni. S nem pozitív értelemben. De ez nem egy miniszterelnök szerepe, hanem egy strómané. Mi büszkék szeretnénk lenni országunkra, miniszterelnökünkre, kormányunkra. Miért veszi el tőlünk ennek az érzésnek még a lehetőségét, reményét is?