Két választásunk van. Gyurcsány vagy Orbán. Ilyen szegényes a kínálat?! Egyikben sem bízunk, egyiket sem tartjuk arra méltónak, hogy vezessen bennünket. Mégis választanunk kell, egyik vagy másik. Az aktuális vezérrel mindig elégedetlenek vagyunk, és az előzőt sírjuk vissza. Úgy vagyunk ezzel is, mint régen a szilveszteri kabaréval. Az előző évi mindig jobb volt. Orbán alatt azt kívántuk, bárcsak Hornt választottuk volna, Gyurcsány alatt Orbán Viktort kívánjuk vissza a hatalomba. S nem azért, mert annyira elégedettek lennénk velük, bármit is várnánk tőlük. De úgy érezzük, ennél már csak jobb lehet.
Békesi László mondta annak idején, "a legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán". Azóta már ő is megváltoztatta véleményét. Mert úgy tűnik, van aki napról-napra képes alulmúlni tegnapi önmagát. Őhozzá képest már Orbán is megváltónak tűnhet. S igénytelenségünk csak fokozódik.
Szeretnénk valami mást, valami újat. De újra és újra meg kell alkudnunk, szembe kell néznünk a realitásokkal. Mert sokan csak vezért keresnek, s ezt terem is a magyar föld. Mindig megjelenik egy újabb, akit pajzsunkra emelünk, s ő onnan a magasságokból már nem is akar újra közénk szállni. Pedig nekünk nem vezérek kellenek, hanem vezetők. Akik a növekedő világban minket is a gyarapodás felé vezetnek, s mikor válság van, akkor nem engednek bennünket a szakadékba zuhanni. Vannak ilyen potenciális vezetőink? Ha igen, akkor miért kell még mindig megelégednünk a jelenlegi választékkal? Mit tehetek én mint individuum, és mi, mint az ország lakosságának közössége, hogy ez megváltozzon?
